A Magyarok Nagyasszonya ünnepe Léván különleges jelentőséggel bír a helyi közösség számára. Ilyenkor a város lakói összegyűlnek, hogy együtt ünnepeljék Szent István királyi örökségét és a magyar kultúra gazdagságát. Az ünnepség keretében színes programok

1896-ban, Vaszary Kolos, Magyarország prímása, XIII. Leó pápa elé terjesztette a magyarok ezeréves Mária-tiszteletének elismerését. A pápa ennek hatására engedélyezte, hogy október második vasárnapján ünnepeljük Szűz Mária Magyarok Nagyasszonya ünnepét. Később, Szent X. Piusz ezt az ünnepet október 8-ra helyezte át, tovább erősítve a magyarok Mária iránti hitét és tiszteletét.

Ez év október 12-én, a vasárnapi magyar nyelvű szentmisén a lévai római katolikus közösség a helyi Szent Mihály arkangyal-plébániatemplomban ünnepelte meg a figyelemre méltó eseményt. A szentmisére való felkészülés során, Wurczer Péter jóvoltából, már a miseasztal előtt helyet kapott Hlavács Tőke Veronika fegyverneki festőművész gyönyörű alkotása, amely Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja, fején a Szent Koronával és karján a kis Jézussal. Ezt a festményt először a Pozbai Szentkúton celebrált magyar szentmisén mutatták be és szentelték fel az előző napon. A miseasztalon emellett helyet kapott a Lévai Szent László Kör által adományozott, Szent István és Szent László csontereklyéit tartalmazó ereklyetartó is, míg a mellékoltáron Szent Mihály arkangyal gargánói sziklaereklyéje díszelgett. Az ünnepi szertartás a templomi kórusunk előadásában felcsendülő "Édesanyja Nagyasszonya, igaz magyar ifjaknak..." kezdetű gyönyörű egyházi ének dallamára vette kezdetét, méltó hangulatot teremtve az eseményhez.

Péter Ottó lelkiatyánk az aznapi 10 leprásról (Lk 17,11-19) szóló evangéliumi részletből a hála fontosságát emelete ki, ugyanis a 10 gyógyultból csak egy tért vissza Jézushoz, hogy hálát adjon gyógyulásáért. Majd feltette a kérdést, hogy hol maradt a többi kilenc, illetve hol vannak embertársaink, akik annyi ajándékot kaptak a Jóistentől, s nem térnek Hozzá vissza hálát adni? Ottó atya kiemelte, hogy a Szűzanya a hála asszonya, aki mindent elfogadott Istentől, követének Gábriel angyalnak is igent mondott, s az Úr szolgáló leánya lett. Szűz Mária élete maga a hála legszebb himnusza. Ő volt, és a mai napig is Ő magyar nemzetünk menedéke, közbenjárója és reménye. "Ezért adjunk hálát a Magyarok Nagyasszonyának és Szent Fiának életünkért, családjainkért, közösségünkért és hazánkért is. Hála, hogy van mindig visszatérnünk Hozzájuk, ezért újítsuk meg ma szíveinkben a hála lelkületét. Mindenért adjunk hálát az Úrnak és dicsőítsük, mert Mindenható!" - zárta szívhez szóló szentbeszédét Ottó atya.

Az ünnepélyes áldást követően a hívek hosszú sorban álltak, tele várakozással, hogy tiszteletüket tehessék az ereklyék előtt. Szent István és Szent László királyok relikviáinak megérintésével vágytak arra, hogy részesüljenek az abból áradó szent erőből. E szent királyaink ereklyéi nem csupán fizikai tárgyak, hanem az ország és a nép iránti elkötelezettség szimbólumai is, hiszen mindketten a Szűzanya oltalmába ajánlották hazájukat. Ezt a mély hitet tükrözi gyönyörű "Boldogasszony Anyánk ..." kezdetű egyházi énekünk is, amelynek sorai mindannyiunk számára emlékeztetőül szolgálnak.

"Amiként Szent István örökségben hagyott,

"Szent László király is ránk bízta a teher viselését és a hűség betartását."

Eközben Wurczer Péter orgonajátéka és Mészáros Teréz karnagy vezetésével templomi kórusunk és az ereklyeérintgetésre váró hívek szebbnél-szebb Magyarok Nagyasszonyát dicsőítő énekétől zengett a lévai plébániatemplom. Majd felcsendült az idei Szentév Himnusza is. A mellékoltáron a Lévai Szent László Kör garganó-i Sz. Mihály barlangtemplomból származó kő ereklyéjéhez is járultak a kedves hívek, s közelről is megcsodálták a Magyarok Nagyasszonyát ábrázoló gyönyörű festményt.

Akik aznap részesei voltak ennek az ünnepi szentmisének lelki, zenei és képzőművészeti élményekkel gazdagodtak, hogy ezzel a lelki többlettel futhassanak neki a következő hét, hetek napi kihívásainak.