Egyszer volt, hol nem volt, Marosvásárhely szívében állt egy különleges nagypatika, mely a főtér szépségét még inkább kiemelte. Ez a patika nem csupán gyógyszereket árult, hanem egy igazi közösségi központtá vált, ahol az emberek találkoztak, beszélgettek

A magyar autonóm tartomány időszakában súlyos gyógyszerhiány lépett fel. Kacsó Albert, a gyógyszervállalat igazgatója, valamint Nagy Örs és dr. Ajtay Mihály főgyógyszerészek közös elhatározása és tervei alapján, dr. Horváth Tibor főgyógyszerésszel együtt arra vállalkoztak, hogy gyógyszertári szinten tablettázással részben orvosolják a legfontosabb gyógyszerek hiányát. Én is részt vettem ebben a feladatban. Ez a munka izgalmas és esztétikus kihívásokkal teli volt: a tablettamassza előállításához precízen kimértem a hatóanyagot, a töltőanyagot, valamint a vivő- és kötőanyagot, majd elkészítettem a granulátumot és megszárítottam azt. A tablettázógép beállítása is felelősségteljes feladat volt, hiszen a hatóanyag fajtája határozta meg a tabletta pontos súlyát. A téli járvány idején így jelentős mennyiségű 200 mg-os C-vitamin-tablettát, 30 mg-os piramidon tablettát és számos antigripal tablettát készítettünk. Heteken keresztül folyamatosan dolgozott a tablettázógép, zökkenőmentes ritmusban kattogva, hogy segítsen a szükségletek kielégítésében.

Itt a nagy laborban három gyógyszerész irányította szinte ipari mennyiségben is az elaborátumok készítését: Giacomuzzi János, Keller Gyula, Holitska István; két fiatal gyógyszerészasszisztens volt a segítségükre: Péter Géza és Bakó Gyula.

Számos belsőleges oldat készült, például különböző dózisú köhögéscsillapító szirupok a gyerekek és felnőttek számára, valamint savpótló oldatok.

Külső felhasználásra szánt oldatok: 3%-os bórsavoldat, 10%-os ammóniás oldat, 10%-os formalin hígítás, hajregeneráló készítmények, hajszeszek, valamint kámforos alkoholos oldatok.

Egyedi ecsetelő oldatok: metilinkék oldat, 10%-os bóraxos glicerin, Castellani-oldat, pyoctanin oldat és más hasonló készítmények.

Kenőcsök széles választékban: munkavédelmi kenőcsök, aromás unguentumok, Castanil, vitaminokban gazdag krémek, hámlasztó formulák és még sok más.

A nagylaboratóriumban különféle gyógynövények felhasználásával készítettek folyékony és száraz kivonatokat.

A drogok begyűjtéséhez mi is aktívan hozzájárultunk, különösen a gyógyszerészeti egyetemünk hallgatói, akik a gyógyszertári gyakorlat során vettek részt a folyamatban. A kivonási eljárás a román farmacopea (gyógyszerkönyv) szigorú előírásai szerint zajlott. Például a Tinc. Chelidoni, Extr. Thymi fluid, Extr. Arnicae, és Extr. aesculi Hyppocastanae siccum anyagokat használtuk. Különös figyelmet igényelt a Semen Hyppocastanae, vagyis a vadgesztenye termése, amelynek előkészítése több száz kilogrammot tett ki. A vadgesztenyét alaposan megmostuk, hámoztuk és daraboltuk, hogy előkészítsük az extrakciós folyamatra. A gyógyszertárunkban előállított új gyógyászati hatóanyag, az aescin, a perifériás keringési zavarok kezelésére szolgál. Az extrakciót 10 literes jénai lombikban, visszafolyós hűtővel végeztük, ahol kétszeri különböző hígítású alkohollal dolgoztunk. Az így kapott alkoholos kivonatot egy speciális bepárlókészülék segítségével, a megfelelő hőmérsékleten és nyomás alatt pároltuk be. Ennek eredményeként egy gyönyörű, aranyszínű, csillogó, szivacsos állagú, habkönnyű száraz kivonatot nyertünk, amely az Extractum aesculi Hyppocastanae nevet viseli. Ezt a kivonatot csiszolt üvegdugós barna tárolóedényekben helyeztük el. A kapott extractumnál elengedhetetlen volt a hatóanyag, az aescin tartalmának meghatározása.

A főtéri gyógyszerellenőrző laboratóriumban, Vajna Imre főgyógyszerész vezetésével, hosszú időn keresztül végeztük a kutatásainkat. A folyamat során papírkromatográfiás és vékonyréteg-kromatográfiás módszerekkel végeztük el a szükséges meghatározásokat, majd a klinikai laboratóriumi technikák és segédeszközök segítségével meghatároztuk a haemolitikus indexet, amely a vérhígító tulajdonságokat jelzi. Ezt követően gyógyszertárunkban elkészítettük a "Castanil" nevű készítményt, amely magában foglalta az oldatot, kenőcsöt és végbélkúpot is. A laboratóriumban, a hosszú asztal körül ülve, a gyakorlatozó diákokkal közösen csomagoltuk be az elkészült sokféle terméket a kézi értékesítéshez.

A csomagolóhelyiségből hátrafelé nyíló ajtón áthaladva hamarosan a bejárati előtérbe érkeztünk, ahol a gyógyszertár irodai részlege fogadott minket. Itt zajlott a könyvelés folyamata, amelyet kezdetben egy könyvelőnő irányított. Később azonban ezt a plusz feladatkört Bisztray Enikő főasszisztens vette át, aki rendkívül precízen végezte munkáját. A vidéki orvosi rendelők igényeit is figyelemmel kísérő főasszisztensek, mint Sántha Lenke, Péter Gabriella, Csatlós Mária és Kozma Klára, szintén kulcsszerepet játszottak a zökkenőmentes működésben. Az irodából nyílt Horváth Tibor főnökünk irodája, aki - ahogyan már említettem - a segítőkészség megtestesítője volt, még szigorú elvárásai mellett is. Mindig a legmagasabb szakképzettséget követelte meg a gyógyszerészektől és az asszisztensektől egyaránt. Ehhez elengedhetetlen volt a szakmai tudásunk folyamatos frissítése és bővítése.

Ez az úgynevezett nagypatika folyamatosan működött. A gyógyszerészek és asszisztensek heti váltásban látták el a feladatainkat. Minden vasárnap és ünnepnap is munkával töltöttük az időt, természetesen csökkentett létszámmal. Az éjszakai ügyeletet mindig egy gyógyszerész látta el. Úgy vélem, hogy több kolléganőm nevében is kijelenthetem: a közösségi együttlétünk teremtette meg azt az otthonos légkört, amelyben dolgozhattunk. Öröm volt belépni, munkába állni, és végül elégedetten távozni, legyen szó betegekről vagy rólunk magunkról.

Az én nagypatikai szolgálati időm, amely már 29 évet ölel fel, során szeretném név szerint megemlíteni azokat a gyógyszerészkollégákat, akikről eddig nem esett szó.

Gyógyszerészek, akik a közösség egészségéért dolgoznak: dr. Ajtay Mihály, Balogh Enikő, Bakó Katalin, Kisgyörgy Emília, Kerek Mária, Görög Mária, Jáni Rozália, Herbert Péter, Nagy Jenő és fia, Osváth Elemér és Rozália, Nüsz Hajnal, Orbán Rozália, Sipos Mioara, Túrós Margit, Szakács Éva, Wider Bandi bácsi, Dóczi Ildikó, Csiszér Katalin, Fejér Éva és Váradi Júlia. Mindannyian elhivatott szakemberek, akik tudásukkal és tapasztalatukkal segítik a betegeket, és hozzájárulnak a gyógyítás művészetéhez.

Emlékezzünk most arra a csodálatos csapatra, akik segítik munkánkat, és akikről eddig nem esett szó: Bán Gyöngyi, Bölöni Magda, Dósa Ildikó, Hints Miklós, Herbert Lenuta, Csupor Silvia, Kozma Borbála, Lupea Mária, Körmöczi Vali, Moldován Katalin, Nagy Ilona, Nagy Mária, Németh Ágnes, Serester Simon Ildikó, Szabó Irma, Soós Éva, Szilágyi Nóra, Ungvári Ágnes és Varga Rozália. Ők mindannyian hozzájárulnak a közös céljaink eléréséhez, és megérdemlik, hogy elismerjük munkájukat és elkötelezettségüket.

A gyógyszertár tisztaságának megőrzésében kiemelkedtek: Barabás Ilona, Kiss Anna, Dali Gizella és Ciula Rozália. Munkájuknak köszönhetően a betérő betegek egy kellemes gyógyszertári illat fogadta, és úgy érezhették, hogy egy barátságos, támogató környezetbe lépnek be. Ez az a hely, ahol most a személyzet segít, hogy ne a számítógép monoton kattanása jelezze a hiányt – vagy a reményteljes lehetőséget. A digitalizált szolgáltatások, amelyeket nem is tudok teljes mértékben kifejezni, mennyivel több időt igényelnek, mint annak idején a gyógyszerész és a beteg közötti párbeszédből származó elégedettség, amely mindig mosolyt csalt a távozók arcára. 1988-ban azonban szétrombolták ezt a szeretett közösséget, a kis családunkat. Dr. Horváth Tibor nyugdíjba vonult, minket pedig különböző patikákba osztottak be. A nagypatika mindkét ajtaja örökre bezárult, és csak a szép emlékek maradtak meg számunkra, élőknek és emlékezőknek egyaránt. Az idő múlásával a helyszín varázsa talán megfakult, de a benne élő emberek emléke örökre megőrzi a szeretetet és a közelséget, amit együtt megéltünk.

Én, aki e gyönyörű emlékek őrzője vagyok, 1990-től kezdve a korkedvezményes nyugdíj útjára léptem, de hangsúlyozni szeretném: ez nem a munkától való fáradtság jele! Sőt, éppen ellenkezőleg: a "patikai hiányérzetem" csak egyre erősebbé vált.

Az 1989-es rendszerváltás után Magyarországra érkező németországi segélyek elosztását a helyi plébániákra bízták. Az áldott emlékű Léstyán Ferenc főesperes úr, a Keresztelő Szent János-plébánia plébánosa vállalta a gyógyszersegélyek koordinálását. Önkéteseink toborzását is ő irányította, így nyugalmazott dr. Horváth Tibor főgyógyszerészünk vezetésével önkéntes orvosok, köztük dr. Hadnagy Csaba hematológus főorvos és dr. Incze Gábor bőrgyógyász főorvos is csatlakoztak hozzánk. Jómagam is újra a gyógyszeres világban találtam magam. 1993 októberétől, Horváth gyógyszerészünk halálát követően, megbízást kaptam a már megalakult Caritas és az egyház részéről, hogy folytassam a Horváth által megkezdett gyógyszerkiosztást. Ebben a munkában nagy segítségemre volt Kovács Margit gyógyszerészasszisztens, aki szintén a beteg emberek iránti empátiával közelítette meg feladatainkat. A segélygyógyszerek kiválasztása és osztályozása már nem volt olyan komplex szakmai kihívás, mint a gyógyszertári magisztrális gyógyszerek előállítása, ahol a gyógyászati vegyületek összeférhetetlenségének ismerete és a steril környezetben végzett munka mind-mind elengedhetetlen volt. Mégis, a legfontosabb az volt, hogy itt is betegek álltak előttünk, akik a segítségünkre vártak. Isten segítségével örömmel végeztük ezt a munkát, és iránytűnk mindig a betegek igényei felé mutatott. Ezt a feladatot közel huszonhét éven át végeztem, és azt hiszem, ez valóban egy isteni kegyelem volt.

Nyugodtan elmondhatom minden élő és emlékező kolleganőm nevében - Istennek hála sokan vannak még, akik fiatalabbak, mint én -, hogy az 1. Számú Gyógyszertár szívügyünk és együttlétünk szép emléke maradt. Akkor legyen ez egy emlékirat az 1. Sz. Gyógyszertár (hadd írjam le még egyszer: nagypatika) volt vezető gyógyszerésze, dr. Horváth Tibor és munkaközösségünk számára. Hiszem, hogy Isten dicsőségére tettük.