Trump káosza: egy új világrend kibontakozása A geopolitikai tájképen végbemenő változások és a politikai feszültségek egy olyan korszakot jeleznek, ahol a hagyományos hatalmi struktúrák meginognak, és egy új világrend formálódik. Trump elnöksége alatt ta
Egy viharos 48 óra után Trump elnök bejelentette, hogy 90 napos moratóriumot hirdet a vámtarifák emelésére. Ennek ellenére az amerikai vámok már most is történelmi csúcsra, 24%-ra emelkedtek. Bár sokan a globális kereskedelmi háborúval riogatnak, az Egyesült Államok csupán a világimport 13%-át teszi ki. A vámemelések következtében nőnek a költségek, csökken a profit és az export, ami végső soron inflációhoz és recesszióhoz vezethet. Rövid távon ez annak az esélyét is növeli, hogy Amerika anyagilag rosszabbul jöjjön ki a helyzetből.
Az olajárak Trump hivatalba lépése óta jelentős csökkenésen mentek keresztül, 80 dollárról 65 dollárra esve, ami kedvezően hatott az energiaigényes iparágakra. Az amerikai kormányzat álláspontja szerint az inflációt nagyrészt az energiaárak emelkedése hajtotta. Trump stratégiája a dollár leértékelésére irányul, hogy ezzel támogassa az exportot, miközben meg kívánja őrizni a valuta globális dominanciáját. A legfrissebb márciusi statisztikák alapján az infláció mértéke 0,1%-ra csökkent, és a külkereskedelmi hiány is visszafogottabbá vált.
Az amerikai elnök véleménye szerint a globalizáció, amelyet korábban csodafegyverként ünnepeltek, valójában a szabályok kijátszására épült. A NAFTA, a WTO és egyéb szabadkereskedelmi megállapodások lehetőséget biztosítottak a multinacionális vállalatok számára, hogy kikerüljék az amerikai munkajogi, biztonsági és környezetvédelmi normákat. Trump a hazai "globalistákat" tekinti valódi politikai riválisaiként. Kína e közben nem igazán nyitotta meg a piacait, a kereskedelmi egyensúlytalanság folyamatosan nőtt, míg Peking számos jogsértő gyakorlatot folytatott. Az Egyesült Államok gazdasági befolyása mára nagyrészt azon múlik, hogy mennyire képes ellenőrizni azokat a kereskedelmi javakat, amelyeket már nem saját maga állít elő.
Amerika világosan Kínára irányította a figyelmét, és ez a stratégiai irányvonal már az Obama-adminisztráció alatt is egyértelmű volt. Trump érkezése azonban nem a jól megtervezett lépések időszakát hozta el, hanem inkább a hirtelenség és a feszültség időszakát, amely még a saját politikai táborát is megosztotta. Kína rugalmasabban reagálhat, ha a kereskedelmi forgalom az Egyesült Államokkal csökken, hiszen képes az eladásokat belföldön vagy más piacon helyettesíteni. Ezzel szemben az Egyesült Államok, amely jelentős mértékben függ a kínai importtól – mint például gyógyszerek, elektronikai cikkek és nélkülözhetetlen ásványi anyagok – komoly károkat szenvedhet el, ha hirtelen leáll a kereskedelem.
Trump gyors megállapodásokat akar, mindezt a tétek drasztikus emelésével, majd kényszerű visszalépésekkel. Ez a fajta "art of the deal" inkább káoszt szül. Most a kötvénypiacnak a várttal ellentétes mozgása kényszerítette az amerikai vezetést a visszalépésre. Legfontosabb ázsiai szövetségese, Japán - és nem Kína - kezdte eladni az etalonnak számító tízéves állampapírt. Ráadásul egy technikai hibának köszönhetően a vámokat még el sem kezdték beszedni az amerikai kikötőkben. Washingtonnak 100 nap alatt sikerült megrendíteni a bizalmat az amerikai gazdaságban - a bizalmi indexek 45 éves minimumon vannak.
Közben az Európai Unió aktívan részt vett a konfliktusban. A vámügyek teljes mértékben Brüsszel irányítása alatt állnak, és a válaszlépések úgy lettek kialakítva, hogy érzékenyen érintsék a republikánus államokat: teherautókra, cigarettákra és jégkrémekre kivetett vámokkal próbálnak nyomást gyakorolni. Miközben az EU igyekszik erősíteni kapcsolatait Kínával, Oroszország támogatásával is vádolják őket. Így az EU egyszerre vív retorikai csatát Oroszországgal, vámháborút az Egyesült Államokkal, mindezt egy bizonytalan kapcsolatrendszer közepette Kínával.
Mi pedig itt vagyunk Európa közepén - a német autógyártás csavarhúzói. Szlovákiában a GDP 13%-át adja az autóipar, az export fele ehhez kötődik. Nyitott, export-orientált gazdaságot építettünk, amely működhet egy globálisan integrált világban. Ez a világ most darabjaira hullik, az új rend viszont még nem látszik.
