A MAN: a független platformok új generációjának gamma verziója - PestiSrácok
A MAN: a független platformok rendszerének gamma kiadása Szalai Szilárd által, 2025. március 9-én.
A független platformok működési elvéről a magyar közbeszédben méltatlanul kevés szó esik. Gyakran leegyszerűsítve csupán "hálózatként" vagy a régi, pejoratív "Soros-birodalomként" hivatkozunk rá. Pedig a valóság ennél sokkal bonyolultabb és kifinomultabb. A lényeg egy olyan visszakövethetetlen és elszámoltathatatlan struktúra kialakítása, amely képes önálló szervezeti egységeket egyesíteni egy közös cél érdekében. Ez a rendszer leginkább egy autóipari konszernhez hasonlítható, ahol a különböző elemek harmonikusan működnek együtt. Az egyik legújabb "termék" ennek a hálózatnak Magyar Péter, aki jelenleg a kész termék korai verziójának tekinthető. Miután a béta verziót képviselő Márki-Zay Péter látványosan megbukott, Magyar Péter lehet a következő próbálkozás.
Először is, a fejlesztés terén határozottan előrébb léptünk. Márki-Zay Péter kezdeti verziójának számos hiányossága volt, szinte olyan, mint egy kidolgozásra nem ajánlott forgatókönyv, amit az NFI gyakran elutasít. Emlékezzünk csak a "Futni mentem" című, Csehországból átvett, de egyedi gondolatként megjelenő alkotásra. Langleyben végre valaki beszerezte a közepesen kopott "Európa országai" autóstérképet, és miután alaposan átnézte, sikerült rátalálnia Budapest városára. Ez már önmagában is jelentős előrelépés!
Mindazonáltal a hatalomgyár mégiscsak költségcsökkentésre törekszik, ezért előfordul, hogy a tömeggyártásban elkészített alkatrészek más modellekben is feltűnnek. Jellemző példája ennek, amikor a Volkswagen és a Skoda, de a Seat és az Audi ablakemelő kapcsolója, vagy a klímakonzol, esetleg az infotrainment szoftver ugyanaz. Ennek egyszerű oka van: egy konszern gyártja az összeset, így bár különböző célcsoportokra szabják a külcsínt, a műszaki tartalom sok apróbb részletben ugyanaz.
Magyar Péter története is hasonlóan alakul. A két lábon járó Skoda Octavia megjelenése az utóbbi években jelentős javuláson ment keresztül, és sokak számára vonzó kompromisszumot jelent. Néhányan még a dizájnját is kedvelik. Létezik sportos változata is, de a lényegét tekintve mégiscsak egy szürke középmenedzser autó, amelyet a konszern többi modelljének maradék alkatrészeiből állítottak össze, minimális önálló innovációval. Az önvezető funkciók hiánya miatt gyakran okoz kellemetlen meglepetéseket a figyelmetlen utasoknak, de akinek ilyen igénye van, az végül is megbékél a választásával – mint egy kavics, ami a cipőjében lapul, és amit éppen nem tud eltávolítani.
Van egy Skodánk, de a konszern keretein belül számos más márka is megtalálható. A kérdés pedig: miért van erre szükség? Miért érdemes új hűtőrácsot tervezni a Passatra, amikor ott van a Superb? Vagy épp fordítva. Az indoklás: a vásárlói választás illúziója.
Van egy izgalmas marketing-szociológiai kísérlet, amely jól példázza a választási lehetőségek hatását. Ha egy irodaház aulájában felállítunk egy Coca-Cola és egy Pepsi automatát, mindkét márka eladása várhatóan növekedni fog. A helyzet lényege, hogy a fókusz nem azon van, hogy egyáltalán szeretnénk-e üdítőt inni, hanem sokkal inkább az, hogy melyik márkát válasszuk. Ezzel a jelenséggel a döntési helyzetek és a verseny dinamikája kerül a középpontba, ami a fogyasztói preferenciák formálásában játszik kulcsszerepet.
Lényegileg hasonlóan működik a független platformok rendszere is, mint a gépjármű konszernek, vagy az üdítőital márkák. Bár látszólag rivális, de legalábbis egymás piacán tevékenykedő, szervezetét és gazdálkodását tekintve független entitásokról beszélünk, a valós tevékenységükben egy körkörös validációs mechanizmus alapján építik saját függetlenségük nimbuszát- amely függetlenség éppen az egymástól való függésből ered. Ezeknek az alrendszereknek finanszírozása. és ebből adódóan termékpalettája is jelentős átfedésben van egymással. Ez azt is jelenti, hogy az éppen aktuális végtermék, jelen esetben Magyar Péter más alkatrészekből, más dizájnnal, minimálisan átdolgozott műszaki tartalommal futószalagon legyártva, raktárkészletbe stócolva rendelkezésre áll, gyakorlatilag korlátlan mennyiségben.
Ennek a replikálhatóságnak az eredőjéről már többször is írtam. Elsősorban a tanártüntetések kapcsán már foglalkoztunk az általam csak független platformok rendszerének nevezett jelenséggel. Ennek lényege, hogy olyan holdudvar épült ki a baloldalon - főleg a sajtóban -, amelynek tagjai konzekvensen szervezeti és ideológiai önállóságukról áradoznak, csak hogy aztán hamarosan kibukjon róluk, hogy valamelyik ellenzéki párt fiókszervezeteként funkcionálnak.
Számos figyelemre méltó példa mutat arra, hogyan fonódik össze a tanártüntetések világa a médiával. Vegyük például az MSZP utolsó, kétségbeesett médiahack-kísérletét, az Ezalényeg.hu nevű oldalt, vagy a karizmatikus Nagy Blankát, aki miután cáfolta az összes előítéletet, ami a Z-generáció felett lebeg, végigjárta az ellenzéki pártok skáláját a DK-tól a Momentumig. Emellett nem feledkezhetünk meg Kálló Dánielről sem, akinek 2019-ben betelt a pohár, és nem tűrte tovább a helyzetet. A tüntetések lecsengésével, elismerve érdemeit, végül az MSZP EP-listájára került, bár ez nem mondható különösebben ambiciózus lépésnek.
És míg ezek a rendszerek egy decentralizált hálózatot működtetnek, hatalmas vívmányként a rendszer sarokpontjait igazi gólemmé hízlalták: a legnagyobb baloldali szerkesztőségek olyan létszámokkal működnek, amelynek fenntartását egy ilyen apró piacon, mint Magyarország, még monopol helyzetben sem lehetne gazdaságosan működtetni. Ez egyfelől validációs erőforrást jelent az aktuálisan piacra kerülő modellnek, amely most éppen az új specifikáció szerint éppen az őt validáló gépezet hiteltelenítésével igyekszik hitelesíteni magát, mintegy fenntartva a platformok közti függetlenség látszatát, másfelől kényszerpályát is jelöl a piaci fennmaradás ellehetelenülése miatt a finanszírozó, egyszerűbben megfogalmazva Soros György és köre felé.
Facebook hozzászólás
Kapcsolódó témákellenzékfüggetlen platformok rendszereMagyar PéterVezető
