SZON - A nagyszülők mostantól a gyermekkórus első énekesei lettek!

A nagyszülők szerepe már régóta kiemelkedő, hiszen hozzájuk fűződik a gyermekkórus hivatalos megalapítása.

A Nagyszülők immár a Cantemus Gyermekkórus első énekkarosai, hiszen az alapítás óta eltelt fél évszázad. Az idei év különleges mérföldkő a nyíregyházi Cantemus Gyermekkórus történetében, hiszen hivatalosan ötven éve alakult meg a Kodály Zoltán Általános Iskola - amely 1975-ben még a 4. Számú Általános Iskola néven volt ismert - énekkara. A megalakulás körülményeit Szabó Dénes Kossuth-díjas karnaggyal beszéltük meg, aki azóta is irányítja az együttest.

Nagyszülők immár: elindítottak egy különleges utazást.

- Ez nem egy tudatosan tervezett magvetés ötvenedik évfordulója. Mi akkor még nem tudtuk, hogy mibe is vágtuk bele a fejszénket, tulajdonképpen magától nőtt ki ez a kezdeményezés, ez a ma már szerteágazó kóruscsaládfa. Az iskola énekkara természetesen már korábban megalakult, és már eltelt legalább vagy tíz év, amikor kezdtünk ráébredni, hogy itt valami mégiscsak történt Nyíregyházán a kórusnak köszönhetően. A gyermekkórus híre ugyanis gyorsan szájra kapott, és a sikereket sikereke követték. Ez elgondolkodásra késztetett bennünket, és akkor úgy döntöttünk, hogy választunk egy dátumot, ami egy eseményhez, egy meghatározható eseményhez kötődik, és azt tartjuk születésnapnak. Ez az esemény aztán 1975-ben történt - emlékezett vissza a kezdetekre Szabó Dénes.

- Említettem, hogy az énekkar már korábban megalakult. Mikor 1969-ben oda kerültem a nyíregyházi 4-es Számú Általános Iskolába, már voltak kóruskezdeményezések, bár nem olyan formában, mint ahogy 1975-ben végül is a Magyar Rádió Éneklő Ifjúság elnevezésű mozgalmában váratlanul a nyertesek közé kerültünk. Igaz, az előző években a megyei kórusfesztiválokat, a versenyeket már mindig a Cantemus Gyermekkar nyerte. Mikor a sorkatonaságtól 1972-ben visszamentem az iskolába, még akkor sem volt teljesen egységes a dolog, még akkor is volt kis kórus, nagy kórus, és nem volt egy kialakított rendszer, hogy ki melyiket csinálja, ki mikor kezdi, hogy kezdi, hogy folytatja. A felmenő rendszerű énekkari foglalkozásokat Tarczai Zoltán javasolta az igazgatónak, arra hivatkozva, hogy ez így nem lesz ütőképes sohasem. Tehát el kellett dönteni, hogy ki vezeti a kicsik kórusát, s ki vezeti a nagyok énekkarát. Az igazgató nem tudott dönteni, megkérdezte Zoli bácsi, aki azt javasolta, hogy Kovács Lászlóné Judit néni foglalkozzon a kicsikkel, hiszen jól ért a nyelvükön, a fiú pedig - ez voltam én, akkor még csak látásból, hallomásból ismert Zoli bácsi -, tartsa a nagyoknak az énekkari próbákat. Talán 1974-re, 1975-re sikerült kialakítani a négy felsős évfolyamból egy nagy létszámú énekkart. Ezzel a nagy létszámú énekkarral nyertük meg az említett rádiós versenyt. A Magyar Rádió kiküldött emberei egyébként 1975. március 15-én készítettek felvételt az énekkarral, amit még akkor nem kellett volna megnyernünk. Nekünk még egy évet kellett volna várnunk a sikerre, de akik meghallgatták az újabb és újabb fordulók felvételeit, váratlanul bennünket szamárugrással előrébb soroltak. S ezt az első sikert tekintettük 1975-ben a Cantemus Gyermekkar alakuló évének. Méltó kezdés volt, és ennek most már 50 éve.