Szele Tamás írása: Trump és a CIA – Az amerikai politikai színtér rejtélyei Donald Trump elnöksége alatt a CIA és az Egyesült Államok hírszerző közössége közötti viszony sok vitát generált. Az elnök gyakran kritizálta a hírszerző ügynökséget, amelynek te

Először is, szeretném hangsúlyozni: Donald Trump szellemi képességeiről vagy különös jellemvonásairól nem tudok semmi jót mondani. Viszont el kell ismernem, hogy bátorságot mutatott. Hasonlóan bátor Tulsi Gabbard és Laura Loomer is, bár az ő bátorságuk inkább az ostobaság határvonalán egyensúlyozik, mivel nem érzik, hogy komoly veszélyt vállalnak. Mindhárman ugyanis olyan lépéseket tettek, amelyekkel magukra haragították a CIA-t.

A hírszerző szervezet pedig közismerten rossz haragos, és nem jellemzi a nagylelkű, lovagias megbocsátás. De más csoportot sem jellemezne ilyesmi, ha a soraiban különösebb, látható ok nélkül tisztogatás folyna és mindenkinek a munkája miatt kellene aggódnia. Van abban valami csodálatos és nagy tehetségre valló, hogy Trump még a CIA-t is képes volt tönkretenni - de lássuk, mit ír a legfrissebb fejleményekről a Washington Post. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

Donald Trump elnök augusztus 15-én Alaszkában megrendezett csúcstalálkozója előtt, amelyen Vlagyimir Putyin orosz elnök is jelen volt, a CIA egyik legmagasabb rangú Oroszország-szakértője rengeteg órát töltött el azzal, hogy felkészítse Trumpot és csapatát az Ukrajnát érintő, nagy tétű diplomáciai tárgyalásokra. Egy volt ügynökségi kolléga szerint az elemző gondoskodott arról, hogy a megfelelő információkkal lássák el őket a kihívásokkal teli megbeszélésekhez.

Négy nappal később a CIA egyik tisztjét - akinek nevét a The Washington Post a védelem érdekében titokban tartja - éppen a hírszerző ügynökség langleyi központjában találta magát, amikor váratlanul arra kérték, hogy azonnal jelenjen meg a biztonsági irodában. Itt közölték vele, hogy megvonják a titkos anyagokhoz való hozzáférését. Pár perc leforgása alatt véget ért a 29 éve tartó közszolgálati pályafutása.

A hála nem csupán politikai fogalom, ahogyan azt jól tudjuk, de Trump esetében az ésszerűség is kérdéses.

A tiszt arra készült, hogy hamarosan Európába költözik, hogy eleget tegyen egy John Ratcliffe CIA-igazgató által jóváhagyott, rangos megbízatásnak. Ám a sors másként alakult, és ő lett a legújabb áldozata annak a tisztogatásnak, amelyet Trump és Tulsi Gabbard nemzetbiztonsági igazgató indított el. Ezt a folyamatot időnként a szélsőjobboldali aktivista Laura Loomer is támogatta, célpontjaik pedig azok a nemzetbiztonsági szakemberek voltak, akikről úgy vélték, hogy politikai célokra használták fel a hírszerzési információkat, vagy éppen hogy politikai eszközként működtek. Gabbard augusztus 19-i nyilatkozatában bejelentette, hogy Trump utasítására visszavonják a biztonsági engedélyeket.

*Gabbardról nehezen tudom elhinni, hogy nem olvasta eredetiben Jezsov, Jagoda és Berija életművét, de mivel nem tud oroszul, el kell fogadnunk, hogy az említettekhez hasonló természetű őstehetség. Alkatuk miatt méltóak egymáshoz, azért is viselkednek hasonlóképpen.

A X-en megjelent bejegyzés nem részletezte konkrét szabálysértéseket, azonban sok jelenlegi és korábbi tisztviselő számára úgy tűnt, hogy ez a lépés a lojalitás megkérdőjelezésére irányuló bosszúhadjárat része. Azok között a 37 személy között, akiknek Gabbard nyilvánosan visszavonta az engedélyét, számos magas rangú amerikai hírszerzési tisztviselő is megtalálható volt, beleértve az említett CIA tisztet is.

A kényszerű elbocsátások jelentős hatással voltak az amerikai nemzetbiztonsági programokra, hiszen ezek a döntések érintették a kormány egyik legtehetségesebb mesterséges intelligencia-szakértőjét, a Nemzetbiztonsági Ügynökség vezetőit, akik a hatalmas elektronikus lehallgatási adatbázisukkal kulcsszerepet játszanak a Fehér Ház hírszerzési információinak biztosításában; továbbá az amerikai kiberparancsnokság vezetőjét, valamint a Pentagon Védelmi Hírszerző Ügynökségének igazgatóját is.

*Az utolsó ember, aki elhagyta a helyiséget, kapcsolta le a lámpát. Ez szinte a CIA hatalmának meggyengítésére irányuló lépésként értelmezhető.*

Trump kormányzásának kezdetén a sokszínűségi programokban ideiglenesen részt vevő tapasztalt tisztviselőket bocsátottak el. A próbaidőn lévő alkalmazottakat, köztük a nukleáris mérnököket és a kínaiul beszélő elemzőket szintén menesztették.

A hóhérbárd olyan ügynökségi alkalmazottakra is lesújtott, akik több évtizedes tapasztalattal rendelkeztek Oroszország és Ukrajna ügyeiben. Ez potenciálisan megfosztja a Trump-kormányt a szaktudástól, miközben nagy kockázatú diplomáciai tárgyalásokat folytat Putyinnal és Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, hogy véget vessen a 2022 februárjában Oroszország inváziójával kezdődött konfliktusnak - állítják volt amerikai hírszerzők.*

Nincs is kellemesebb annál, mint amikor valaki teljesen megbízik az orosz tárgyalópartnereiben... sőt, akár még vakon is, ahogyan azt Trump és Witkoff esetében láthattuk.

Amikor a kollégáik elbocsátásának, áthelyezésének vagy biztonsági engedélyük megvonásának szemtanúi, azok, akik a posztjukon maradnak, egyre kevésbé hajlandók megosztani olyan információkat, amelyek kényes igazságokat fednek fel vagy ellentmondanak Trump véleményének. Ezt állítják olyan aktív tisztek, akik névtelenül nyilatkoztak, mivel félnek attól, hogy ők is a célkeresztbe kerülnek.

A leváltott CIA-ügynökkel szoros kapcsolatban álló egykori amerikai tisztviselők elmondása szerint a férfi egy nagyra becsült, apolitikus egyéniség volt, aki távol tartotta magát a közösségi médiától, és nem volt híres arról, hogy bármilyen kritikát fogalmazott volna meg Trump vagy politikai intézkedései iránt. Az egyik forrás megjegyezte, hogy az ügynök "a politizáló karakter teljes ellentéte" volt.

A CIA-tiszt elbocsátása mélyen megrázta a kollégákat – nyilatkozta egy korábbi munkatárs. "Ha ez vele megtörténhet, akkor bárki más is hasonló sorsra juthat... Melyik józan elemző merne olyan dolgot leírni, ami akár csak egy kicsit is ellentmond az adminisztráció hivatalos álláspontjának, ha attól fél, hogy emiatt elveszíti a munkáját?"

Ez a jelenség a Beszeda-szindróma. Beszeda, az FSZB tábornoka, aki Ukrajna ügyeivel foglalkozik, nem merte Putyinnak a valós helyzetről szóló jelentéseket benyújtani. Ehelyett inkább hamis információkat szolgáltatott az ukrajnai közhangulatról, mert attól félt, hogy a cár haragja rázúdulhat. Így aztán a bevonuló orosz csapatok azt hitték, hogy a fehér ruhás ukrán szüzek kenyérrel, sóval és szto gram vodkával várják őket. A valóság azonban más volt: Beszedát 2022 tavaszán egy időre eltüntették, de furcsamód nem végezték ki. Időnként felbukkan, amikor a Kreml jelezni akarja, hogy még él, de állítólag a dácsáján házi őrizetben tartják.

Trump hosszú ideje megveti a kormányzati hivatalokban dolgozó szakértőket, és inkább az ösztöneire, valamint a világ vezetőivel és közeli munkatársaival – gyakran üzletemberként kialakított – személyes kapcsolataira támaszkodik. A Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsának személyzetét szétszedte, amely Harry S. Truman óta támogatta az elnököket azzal, hogy összehangolta a különböző nemzetbiztonsági ügynökségek munkáját, lehetővé téve az információk megosztását, az eltérő nézőpontok megvitatását, a lehetőségek felajánlását az elnök számára, és biztosítva a döntések végrehajtását.

"Valójában rendkívül kedvező, hogy most egy olyan elnök irányítja a támadást, aki felülről látja a folyamatokat", mondta a Trump-adminisztráció egyik tisztviselője, ahelyett, hogy "az úgynevezett szakértők tennék ezt, akik rengeteg könyvet lapozgattak, de soha nem álltak szóba Putyinnal". A Fehér Ház az olyan tanácsadókat, mint Steve Witkoff, aki ingatlanfejlesztő és Trump golfpartnere, sokkal értékesebbnek tartja a klasszikus szakértőknél, mivel ő valóban ismeri és megérti az elnök gondolkodását. Mármint az amerikai elnökét.*

Witkoff nyilvánvalóan Trumpot érti, ám Putyint sokszor még maga Putyin sem képes megérteni. Ennek ellenére, ha a személyes beszélgetéseket tapasztalatnak nevezzük a hazudozás orosz mestere, vagyis Putyin esetében, az életveszélyesen naiv hozzáállásra utal.

Trump nem az első elnök, aki eltávolodott az Egyesült Államok hatalmas hírszerző ügynökségeitől, amelyek időnként nem adtak időben figyelmeztetéseket bizonyos támadásokra, vagy éppen ellenkezőleg, alábecsülték a kockázatokat. Emlékezzünk csak a CIA által támogatott 1961-es kubai invázióra, amely katasztrofális következményekkel járt. Más esetekben az elnökök saját döntésük alapján figyelmen kívül hagyták a hírszerzés figyelmeztetéseit. Például George W. Bush és tanácsadói visszautasították a CIA több jelentését, amelyek arra figyelmeztettek, hogy az iraki invázió polgárháborúhoz vezethet, és az amerikai csapatokat egy távoli konfliktusba sodorhatja.

A jelenlegi kihívás abban rejlik, hogy az ilyen figyelmeztetések a jövőben elmaradhatnak – állították egykori tisztviselők.

Természetesen nem: a megmaradt, számottevő szakértői gárda nem fog elmenni, mivel senki sem vágyik arra, hogy az utcán találja magát. Ha ennek az az ára, hogy Trump ízlésének megfelelő, ostoba dolgokat kell közvetíteniük, akkor legyen, ezt vállalják.

Evelyn Farkas, az Arizonai Állami Egyetem McCain Intézetének ügyvezető igazgatója és egykori magas rangú Pentagon-tisztviselő, aki az Obama-kormány idején az eurázsiai ügyekkel foglalkozott, így fogalmazott: "A politikai döntéshozóknak joguk van döntéseiket saját belátásuk szerint hozni, akár a hírszerzők tanácsait figyelembe véve, akár anélkül. Azonban az a kockázat, hogy figyelmen kívül hagyják ezeket az információkat, rendkívül magas."

Farkas hangsúlyozta, hogy elengedhetetlen, hogy alaposan megismerjük ellenfeleink szándékait és stratégiáit. "Ha figyelmen kívül hagyjuk ezeknek az embereknek a tudását és tapasztalatait, az olyan, mintha a legfontosabb lőszereinket a vécébe dobnánk" - tette hozzá.

A Trump-adminisztráció különösen azokat a volt és jelenlegi tisztviselőket célozta meg, akik részt vettek egy 2017-es jelentés kidolgozásában. Ez a dokumentum azt állította, hogy Oroszország részben azért avatkozott be a 2016-os amerikai elnökválasztásba, hogy Trumpot támogassa Hillary Clinton, a demokrata jelölt ellen. Az akkor leváltott CIA-tiszt magas rangú pozíciót töltött be, és Oroszországgal, valamint Eurázsiával kapcsolatos hírszerzési feladatokat irányított, azonban nem ő volt a jelentés fő szerzője. A jelentés megállapításait több független vizsgálat is alátámasztotta, köztük a Szenátus Hírszerzési Bizottság alapos, kétpárti elemzése is.

Gabbard a maga módján úgy jellemezte az értékelést, mint a leköszönő Obama-kormány tisztviselőinek áruló összeesküvését, amelynek szándéka Trump első mandátumának megnehezítése volt. Jogi lépésekkel fenyegette Barack Obama egykori elnököt és a nemzetbiztonsági tanácsadókat, emellett pedig több, az oroszországi hírszerzési adatok elemzésében részt vevő munkatárstól megvonta a biztonsági engedélyt.

Számos egyéb tényező is hozzájárult ahhoz, hogy sok, évtizedes tapasztalatra épülő tudás Oroszországról és Ukrajnáról eltűnt. A külügyminisztérium hírszerző osztályának nemrégiben végrehajtott leépítése három, legalább 15 éves szakmai múlttal rendelkező Oroszország-elemző távozásához vezetett, ami komoly veszteséget jelent a szakmai közösség számára.

Tom Sylvester, aki a CIA műveleti igazgatóhelyetteseként kulcsszerepet játszott Ukrajna titkos támogatásának megszervezésében Oroszország invázióját követően, először megkapta a lehetőséget, hogy vezesse a londoni központot. Azonban a kinevezését végül visszavonták. A források szerint Ratcliffe úgy határozott, hogy egy fiatalabb tisztviselőt bíz meg a pozícióval. Sylvester kinevezésének eltávolítása mögött az állt, hogy szerepet játszott egy új, a CIA-ról szóló könyv megjelenésében, amely a "The Mission" címet viseli.

A CIA oroszországi csapata jelentős szerepet játszott azoknak az értékeléseknek a kidolgozásában, amelyeket sok európai kormány akkoriban kétkedve fogadott. Ezek az elemzések azonban pontosan előre jelezték Moszkva ukrajnai invázióját, és lehetőséget adtak Kijevnek, hogy létfontosságú előkészületeket tegyen. Végső soron ezek a lépések segítettek megakadályozni, hogy az orosz erők gyorsan elárasszák az országot.

Donald Trump a tavalyi elnöki kampány során többször is hangoztatta, hogy hivatalba lépése után 24 órán belül pontot tesz az ukrajnai konfliktus végére. Az alaszkai csúcstalálkozó előtt bizakodóan nyilatkozott, és abban bízott, hogy ez a találkozó Zelenszkijjel egy háromoldalú megbeszéléshez vezethet. Azóta azonban Putyin elutasította a Zelenszkijjel való találkozást, miközben továbbra is folytatja az ukrán városok bombázását, ami Trumpot is meglepte. A hétvégén jelezte, hogy felfüggeszti Washington erőfeszítéseit a tűzszüneti tárgyalások előmozdítására.

*Meglepődik időnként, de azért mégis mindig felhívja, újra és újra. Hiába, a szívnek nem lehet parancsolni, ezt tanúsíthatja Kim Dzsongun is.

Az amerikai hírszerző ügynökségek kétségekkel kezelik Putyin alkukötési szándékait. A külügyminisztérium hírszerzési és kutatási irodája már régóta hangoztatja, hogy az orosz vezető igazi célja Ukrajna teljes kontroll alá vonása. Ezt három, az ügyben jártas volt hírszerző tiszt is megerősítette. "Putyin végső célja, hogy Ukrajna gyakorlatilag az orosz befolyás alá kerüljön" - mondta az egyik szakértő.

A CIA elemzői eltérő nézeteket képviselnek: egyesek úgy vélik, hogy Putyin hajlandó lehet kompromisszumra, amennyiben az a saját érdekeit szolgálja. Általánosságban elmondható, hogy a szakértők kevésbé hangsúlyozzák Putyin "személyes megszállottságát Ukrajnával kapcsolatban", és inkább a mérhető tényezőkre, például az orosz és ukrán katonai erőviszonyok alakulására összpontosítanak.

Ez egy súlyos tévedés: ha a számszerű mutatók valóban foglalkoztatták volna Putyint, soha nem indította volna el az ukrán inváziót. Ez egy teljesen ésszerűtlen döntés volt, amelyet a világ csak akkor tudott elfogadni, amikor már az ukrán városok felett zúgtak a Grad rakéták.

A leváltott CIA-elemzők közül többen Ratcliffe-et tartják felelősnek amiatt, hogy nem állt ki egyik munkatársa mellett. "Ő az, aki irányítja azt az intézményt, amelynek alapvetően függetlennek kellene maradnia a politikai hatásoktól, különösen az elemzői részlegen" - nyilatkozta egy egykori tisztségviselő. "Elképesztő, hogy egy olyan külsős személy, aki nem rendelkezik befolyással a döntéshozatali folyamatban, eltávolíthat egy vezetőt, aki éppen külföldi megbízatást kapott volna az orosz ügyek kezelésére."

Ha valaki most azt feltételezi, hogy Washington legmagasabb szintjeit orosz ügynökök átszőtték, azt bizonyos értelemben megértem, de nem osztom a véleményét. Az oroszok valóban ügyesen kihasználják a mostani politikai klímát, sőt, jelentős részük van abban, hogy ez a helyzet kialakult, de a valódi problémák gyökere sokkal inkább Trump személyiségében keresendő.

Az épelméjű politikus tisztában van azzal, hogy ő az állam szolgája, nem pedig az állam uralkodója. Ő egy alkalmazott, akit a választók bíztak meg feladatával, és aki fizetést, valamint teljes ellátást kap a munkájáért. Ha csupán visszafogottan él a hatalmával, és elkerüli az ostoba döntéseket, akkor minden valószínűség szerint zökkenőmentesen végezheti el feladatait.

A szociopata politikus viszont úgy gondolja, ha már megválasztották, onnantól kezdve az állam van őérte, neki nincs felelőssége, dolga is csak annyi, hogy egyrészt gyakorolja, másrészt megóvja korlátlan hatalmát.

A tények, ezek a makacs valóságok, gyakran akadályozzák meg, hogy bizonyos dolgokat megvalósítsunk. Például hiába szeretnénk megváltoztatni a folyók irányát, ez nem fog működni. Azokat a szakértőket, akik figyelmeztetnek ezekre a kényelmetlen igazságokra, gyakran elbocsátják, legalábbis egy ideig. Sztálin például sokkal drasztikusabb módszereket alkalmazott a szakértői gárdájának eltávolítására, véglegesen.

Csakhogy egészen pontosan ezt hívjuk autokráciának. És az Amerikai Egyesült Államok pont annak okából jött létre egyáltalán, hogy megszabaduljanak az angol királyi zsarnokságtól. Nem pedig azért, hogy lehetővé tegyék Donald Trump egyeduralmát, és udvartartásának visszaéléseit.

Azt mondom, a CIA valóban kemény ellenfél, de a többi, általa is meggyengített ügynökség még ijesztőbb. Viszont talán így van rendjén!

Ha Trumpot egyszer elsöpri a népharag vagy egy idegen hatalom, még az se lesz ezek után, aki figyelmeztesse a közelgő veszélyre.