Sok szegény ember munkakörülményei annyira súlyosak, hogy a tartós munkanélküliség valójában kedvezőbb hatással van az egészségükre.
Az elmúlt tizenegy év során sokan hagyták el a tartós munkanélküliség állapotát, és kezdték el vállalni az alacsonyabb bérű, de nagyobb elvárásokkal járó munkákat. E jelenség következményeit a HUN-REN konferencián részletesen elemezték.
A legszegényebb emberek Magyarországon egész új helyzetbe kerültek az elmúlt pár évben: míg a rendszerváltás után évtizedekig a munkanélküliség volt a legfőbb gond, most már tömegesen kezdtek el ők is dolgozni, és inkább az jelenti a bajt, hogy nincs elég munkára képes ember. Ez pedig átalakítja az ország legszegényebb részeit. Az erről szóló kutatást mutatta be Kovai Cecília és Vigvári András a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont konferenciáján.
A vidéki perifériák lakóinak tapasztalata gyakran a következőképpen alakul: válság idején sokan felesleges terheknek érzik magukat, míg a gazdaság fellendülésekor hirtelen munkaerő-tartalékként tekintenek rájuk. Amikor szükség van rájuk, könnyedén mozgathatók, de ha a helyzet megváltozik, úgy tűnik, hogy azonnal eldobhatóvá válnak. A gazdasági fellendülés időszakában lehetőség nyílik számukra, hogy gyárakban, összeszerelő üzemekben vagy éppen az építőiparban helyezkedjenek el, de ez a helyzet bármikor megfordulhat, és ugyanilyen gyorsan elveszíthetik munkájukat.
Kiemelkedő szempont, hogy ezek az egyének jellemzően nem a lakóhelyük közelében találják meg a munkájukat, mivel a helyi munkahelyek hiánya miatt más megoldásokra kényszerülnek. Ennek a jelenségnek egy meglepő következménye lehet, hogy a monotonitás és a folyamatos ingázás következtében sokak egészségi állapota romlik, amikor belépnek a bérmunkapiacra, mint ahogyan azt tapasztalták a tartós munkanélküliség időszakában.
A rendszerváltás időszakában a már korábban is nehéz körülmények között élők közül a romák szenvedtek el a legnagyobb mértékben a tartós munkanélküliség következményeit. Ezzel szemben a nem roma szegények számára a legnagyobb krízist inkább a drámai reálbér-csökkenés jelentette. Az eltérő helyzetek a mai napig megfigyelhetők, hiszen az utóbbi években sok roma számára a külföldi munkavállalás jelentette a kiutat, még ha ez nem is volt mentes a nehézségektől - emelte ki Durst Judit.
Azt pedig Hajdu Tamás és Kertesi Gábor kutatása mutatta be, hogy a társadalmi különbségek meglátszanak a magyarországi gyerekek krónikus légúti megbetegedéseinek arányában is: nyolcévesen 100-ból 15 szegény gyerek fullad éjszakánként, míg a leggazdagabbaknál ez az arány 100-ból 3. Ennek a különbségét részben a légszennyezéssel és a lakások szigetelésével magyarázzák, de egészségügyi ellátórendszer különbségei is sokat hozzátesznek az óriási különbségekhez, ahogy az egészségtudatosság is - utóbbiért nyilván nem a gyerekeket kell hibáztatni, hanem a környezetükben élő felnőtteket.
