Idén tavasszal rekordszámú kis póling gyülekezik a Körös-Maros Nemzeti Park területén - számolt be róla az Agrotrend.
Idén tavasszal a megszokottól eltérően különösen nagy tömegben pihennek a vonuló kis pólingok a Körös-Maros Nemzeti Park gyönyörű tájain. A kardoskúti Fehér-tó partján március 8-án lenyűgöző, 1750 példányt figyeltünk meg, míg a Kis-Sárréten is több mint 1500 madár gyűlt össze, hogy élvezze a tavaszi időszakot.
Kardoskúton március 10-én bukkantunk rá az első kis pólingra, és ez a kis jövevény izgalmas kezdetet jelentett. Eleinte a számuk fokozatosan emelkedett, ám március 27-én a felmérés során túlléptük a száz fős határt. Ezt követően egy igazán látványos növekedés tapasztalható: április 4-én a hajnali kihúzás alkalmával 950 példányt számoltunk, míg április 8-án már 1750-re nőtt a létszám. Aznap a napközbeni számlálás során 1480 egyedet láttunk a tavon, míg 270 példány a közeli területeken tartózkodott. Az utolsó ilyen népes kis póling csapatot 11 éve figyeltük meg itt, de a XX. század közepén még ennél is grandiózusabb tömegek voltak jelen: dr. Sterbetz István feljegyzései alapján 1958-ban például 15 ezer kis póling élt a kardoskúti Fehér-tónál.
A kis pólingok éjszakára bemennek a tóra, nappal pedig a környező területeken táplálkoznak. Előfordul azonban, hogy éjszaka is a gyepeken pihennek. Nem feltétlenül ragaszkodnak a vizes élőhelyekhez, ugyanis elsősorban a gyepeken fogdossák a rovarokat. Ha viszont vizes élőhelyet találnak, akkor hosszú csőrükkel az iszapban is kutatnak táplálék után. Többnyire homogén csapatokban vonulnak, de esetenként más fajok, például nagy pólingok is vegyülnek közéjük.
A Kis-Sárrét területén a kis pólingok vonulása során az utóbbi évtizedekben figyelemre méltó átalakulások történtek. Az ezredforduló hajnalán a tavaszi migráció idején csupán 400-500 példányos kis csoportok voltak a jellemzők, ám azóta drámai változások mentek végbe. Az utolsó néhány év tapasztalatai alapján a tavaszi csúcsidőszakban a kis pólingok száma rendszerint eléri az ezret, sőt, az elmúlt napokban közel 1500 madarat regisztráltunk. Az első egyedek március 14-én bukkantak fel, és azóta folyamatosan gyarapodtak. A nappali órákban a környék legelőin és kaszálóin táplálkoznak, míg éjszakára a lecsapolt halastavakon gyülekeznek, hogy ott töltsék az éjszakát.
A Tiszántúl a kis póling északkelet-európai állományának fő vonulási útvonalába esik. Ősszel nem jellemzőek errefelé olyan népes csapataik, mint tavasszal. A faj igen nagy elterjedésű, Észak-Amerikában és egész Eurázsiában költ a nyílt tundrákon. Az Urál-hegységtől keletre fészkelő állomány az indiai szubkontinensre, az Uráltól nyugatra költő madarak pedig Afrikába, a Szaharától délebbre vonulnak telelni.
