Poirot Kecskeméten: A titkos ügyek mestere a város szívében Kecskemét, a festői szépségű kisváros, nem csupán híres építészeti csodáiról és gazdag kulturális örökségéről ismert, hanem mostantól egy újabb izgalmas eseménynek is otthont ad. A legendás belg

Ha szeretnéd megosztani a cikket emailben, kérlek kattints ide, vagy másold ki, és küldd el ezt a linket: https://demokrata.hu/kultura/poirot-kecskemeten-951255/.

A detektívregény írásának egyik leglényegesebb alapszabálya, hogy az olvasónak aktívan részt kell vennie a nyomozásban, együttműködve a briliáns bűnüldöző főszereplővel. Ennek érdekében a szerzőnek a cselekmény során egyetlen lényeges információt sem szabad titokban tartania az olvasó elől.

Agatha Christie, a krimi műfajának igazi ikonja, 1926-ban bemutatta Az Ackroyd-gyilkosság című regényét, amely más fordításokban Poirot mester bravúraként is ismert. E mű azonban kezdetben nem felelt meg a kritikusok elvárásainak, és sokan a normatörést emlegették vele kapcsolatban. Azóta a bíráló hangok elcsendesedtek, és a regény mára a detektívtörténetek klasszikusaként, valamint a műfaj megújítójaként van számon tartva a szakirodalomban. A korabeli népszerűségét jól tükrözi, hogy már 1928-ban színpadi adaptáció készült belőle Alibi címmel. Jelenleg Mark Shanahan 2023-as színpadi verziója látható különböző színházak műsorán, köztük a Kecskeméti Nemzeti Színházban is.

A történet, amelyet a helyi orvos, James Sheppard mesél el, egy angol kisfaluban, King's Abbotban bontakozik ki. Itt él egy özvegyasszony, Mrs. Ferrars, akinek halála - gyógyszer-túladagolás következtében - hirtelen és váratlan eseményként hat a közösségre. A faluban élő figyelmes asszonyok, akik mindig éber szemmel kísérik a helyi eseményeket, hamar észreveszik, hogy mindez alig egy évvel azután történt, hogy Mrs. Ferrars férje is elhunyt. Az ügy körüli rejtély és a falu életének apró részletei izgalmas feszültséget teremtenek, miközben a közösség tagjai próbálnak rájönni, mi állhat a tragédia hátterében.

Roger Ackroyd, a magányos, jómódú üzletember, vacsorára invitálja a helyi doktort, majd bizalmasan megosztja vele egy titkos eljegyzés hírét: hónapokkal ezelőtt eljegyezte magát Mrs. Ferrarsszal. Az asszony korábban egy boldogtalan házasságban szenvedett, végül elérkezett a végzetes pillanathoz, amikor megmérgezte bántalmazó férjét. Ám valaki tudomást szerzett a tetteiről, és zsarolni kezdte őt. Mrs. Ferrars halála előtt éppen arra készült, hogy felfedje a titokzatos fenyegetőt, aki sarokba szorította őt...

Az üzletember ekkor egy levelet kap, amely az utolsó üzenet Mrs. Ferrarstól érkezett, és közvetlenül neki volt címezve. Ekkor úgy dönt, hogy megszakítja a beszélgetést: udvariasan kéri a doktort, hogy hagyja őt magára, mert szeretné egyedül felfedezni a menyasszonya küldeményének titkait.

Sheppard tehát visszatér otthonába, de alig hogy le tudja tenni a táskáját, sokkoló telefonhívást kap: az Ackroyd-kúriából értesítik, hogy a ház urát brutálisan meggyilkolták! Azonnal a helyszínre siet, ahol a komornyik döbbenten állja a kérdéseit: ő nem hívta a rendőrséget, és tudomása szerint a gazdájának semmi baja. Ám amikor közösen nekilátnak, hogy betörjék a dolgozószoba ajtaját, amely belülről van zárva, kiderül, hogy az ismeretlen hívó nem tévedett: a sikerült bejutniuk a helyiségbe, ahol az üzletember kihűlt teste terül el a padlón. De ki lehetett a gyilkos, és mi állhatott a gyilkosság mögött?

A titokzatos ügy megoldására csak egy apró termetű, szokatlan figura lehet képes, aki nemrégiben költözött King's Abbot varázslatos kis falujába, hogy a különleges úritökök termesztésével töltse idejét. Az ember, akinek gondosan megformázott bajsza miatt Sheppard először fodrászként azonosít, valójában nem más, mint a híres Hercule Poirot. A nyugalmazott mesterdetektív hamarosan úgy dönt, hogy a rejtvény nyomozásába fog, és felkéri a doktor urat, hogy legyen az oldalán, segítve őt a rejtély kibogozásában...

Az előadás az eredetileg 1989 és 2013 között vetített Poirot című angol tévéfilmsorozat főtémájával kezdődik, ami nemcsak jelzésértékű, de a rajongók számára bizonyára megnyugtató is, hiszen tudatja velük: az elkövetkező két és fél óra olyan lesz, mintha újabb részt látnának a szériából - épp csak nem képernyőn.

A Rákay Tamás által megálmodott díszletek egy része éppúgy az art deco stílus jegyében készült, mint az ITV Studios produkcióiban látottak. A színpadon megjelenő elemeket ráadásul egy kifejezetten a kecskeméti előadáshoz készített videóanyag is gazdagítja, amely szintén a televíziós sorozatok világát idézi meg.

Miközben e képsorok a színtéren kívüli eseményeket elevenítik meg, érvek sorakoznak a használatuk mellett. Azonban amikor a színpadon zajló történéseket illusztrálnak, a képek alkalmazását talán el is lehetett volna hagyni. Hiszen mi indokolja, hogy amikor az egyik szereplő újságot olvas, a háttérben egy kivetítőn az adott oldal is megjelenjen? Ha "odakint" vihar tombol, amit a színpadon hatásosan érzékeltetnek fényekkel és hangokkal, akkor a villámok és esőcseppek megjelenítése a képernyőn igencsak redundánsnak tűnik. Így a mozgóképes elemek száma kissé túlzó, kevesebb talán elegendő lett volna a hatásosabb kifejezéshez.

Ami pedig a színészi alakításokat illeti: a főszerepet megformáló Járai Máté Poirot-ja kevésbé méltóságteljes és ünnepélyes, a bűnüldözés áhítatától áthatott figura, mint a sorozat főszerepét alakító David Suchet-é. Ha viszont azt nézzük, hogy ez a Poirot olykor mennyire irritálja a környezetében tartózkodókat, maga mögé utasítja a brit színész által megjelenítettet.

A mesterdetektív asszisztensét, dr. Sheppardöt játszó Kovács Lehel visszafogott alakítást nyújt: kissé megfáradt, ám alapvetően segítőkész, joviális figuraként ábrázolja a doktort, ami bizonyos szituációkban nagyon is helyénvaló, másokban azonban kevésbé hatásos.

Nővére, akivel közös otthonban él - a mindig kíváncsi és jól informált Caroline - túl rövid időt tölt a színpadon ahhoz, hogy a közönség igazán megismerhesse őt. Kár érte, mert egy izgalmas és vagány karakter rejtőzik benne, és Märcz Fruzsina a rendelkezésére álló rövid idő alatt mindent megtesz, hogy ezt a benyomást megerősítse. Azonban a nézők többsége vélhetően a szeretetéért aggódó szobalányt, Ursulát fogja a legszimpatikusabbnak találni - Bori Réka alakítása csendes bájával vonzza a figyelmet, és igazán emlékezetessé teszi a karaktert.

Amikor Poirot tudatja a gyanúsítottakkal, hogy immár tudja, ki a gyilkos - aki természetesen köztük van, a szobában -, a néző úgy érzi, egy számtalanszor látott, de sokadszorra is fontos, már-már rituális esemény szemtanúja lehet. És amikor a mesterdetektív közli, hogy most a tetteshez szól, majd a közönség felé fordul, és úgy folytatja, az igazán feszült, emlékezetes pillanat.

Vagyis: Az Ackroyd-gyilkosság Lóth Balázs rendezte, kecskeméti változata egy mára klasszikusnak számító krimi üzemzavartól mentesen működő feldolgozása. Mivel mind Christie, mind Poirot igazán népszerű nálunk, előadásai biztosan megtalálják a maguk közönségét.