A virágpor hazánk igazi kincse! - Magyar Mezőgazdaság A virágpor nem csupán a természet csodálatos ajándéka, hanem a mezőgazdaság és az ökoszisztémák működésének egyik kulcsfontosságú eleme is. E kicsiny, ám annál értékesebb részecskék nemcsak a méhek tá
Itt az idő, hogy megalkossuk a szükséges jogszabályokat: a méhlegelők virágporát adó növényeket nemzeti kincsként kell értékelni és megóvni!
Korábban már írtunk a Méhészet szaklapban a nemzetközi EU-INSIGNIA projektről, amelyben mi, magyarok is részt veszünk. A 2023-as környezetterhelési monitoringkutatásban 15 méhészetben (az egyik a sajátom, illetve az egyiknél egymástól sok 10 kilométerre lévő két telephelyről kerültek ki a minták) gyűjtöttünk mintákat. Magyarország a részt vevő 27 tagországból abba a négybe tartozott, amelyik az igényelt virágpor mintáinak 100 százalékát beküldte.
Ezúton szeretném kifejezni hálámat a részt vevő méhészeknek:
Az eredmények kiértékelésénél a szakmai tanácsadó Rőzséné dr. Büki Etelka, a fényképész Palkovics Iván volt, köszönjük a munkájukat!
Az első eredmények a virágporokkal kapcsolatban érkeztek meg. Kéthetente gyűjtöttünk mintákat, összesen 135 darabot. Az első mintavétel május elején zajlott, míg az utolsó augusztus végén történt, így a korábbi és későbbi minták nem részesültek mostani vizsgálatunkban. Az eredmények egy 1261 sorból álló adatbázist alkotnak. Az adatok elemzése egy hosszabb folyamat előtt áll, de már most is felfedezhetünk néhány érdekes részletet.
Az eredmény minden mintában két méhcsalád átlagát jelenti. Azaz, ha azt látjuk, hogy Békéscsabán a negyedik mintavételben az olajretek (Raphanus sativus var. oleiferus) 63 százalékos részarányt mutat, akkor az azt jelenti, hogy az egyik méhcsaládban ennél nagyobb, a másikban ennél kisebb arányban szerepel. Azt azonban nem tudjuk, hogy mennyivel térnek el a családok az átlagtól. Azaz van olyan méhcsalád, amelyik egy napon (2023. május 1-4. között volt a mintavétel) több mint 63 százalékban gyűjti az olajretek virágporát.
A virágporminta egyetlen nap virágporhordásának eredménye. A kéthetes ciklus során végzett mintavétel alatt előfordulhat, hogy olyan növények is szerepelnek, amelyeket a méh gyűjtött, de valamiért nem kerültek bele a mintába, vagy esetleg nem a jelentőségüknek megfelelő arányban.
A másik megmagyarázandó a növények neve. A portugál laboratóriumban (köszönet Alice Pintónak és csapatának) a növény genetikai anyagából kiválasztottak egy szakaszt (ITS2), és ezt a részt hasonlítják össze az adatbázissal. A vizsgálati módszer elég jó, a növényeket fajszinten azonosítja. A mi káposztarepcénk, a Brassica rapa subsp. oleifera, itt nem mutat különbséget a Brassica rapa subsp. rapa-hoz képest (tarlórépa), így az alfajt a helyi viszonyok ismeretében kell azonosítani.
A módszer finomságát az mutatja, hogy képes három különböző útifűfajtát azonosítani: a réti, a lándzsás és a homoki útifűt.
A jelen vizsgálatban két méhcsalád egynapos virágporgyűjtésének átlaga az alábbi növényeknél volt kiemelkedően magas:
Egy százaléknál magasabb átlaggal 175 növény szerepelt.
A fehér akác virágporforrásként kiemelkedő szerepet játszik, amit a kutatás eredményei is tükröznek: a tizedik helyet foglalja el a vizsgált növények között. Két méhcsalád vizsgálata során megfigyeltük, hogy az egyik család által a mintanapon behordott virágporcsomók közel 42%-át a fehér akác tette ki, ami figyelemre méltó arány.
Fontos hangsúlyozni, hogy a bemutatott 13 növény közül mindössze öt számít termesztett növénynek. Ez a tény jelentősen megnöveli a hatósági szereplők, illetve a falugazdászok felelősségét abban, hogy a többi lágyszárú növényt ne vágják ki az agrárgazdálkodás érdekében.
A fent említett kutatások világossá tették, hogy olyan növények, melyeket eddig méhlegelőként nem igazán tartottunk számon, szintén kiemelkedő jelentőséggel bírnak. Ilyen például a friss aromájú turbolya, a tövises iglice vagy a lándzsás útifű, amelyek mostantól a méhek számára is értékes táplálékforrásként szerepelnek.
Itt az idő, hogy megalkossuk a szükséges jogszabályokat: a méhlegelők virágporát adó növényeket nemzeti kincsként kell értékelni és megóvni!
