Miközben a Nyugat támogatását próbálja elnyerni, szorult helyzetében ügyesen manőverezik.
Az elmúlt négy hónapban számos kihívás nehezítette az új szíriai vezetés, Ahmed el-Saraa elnök törekvéseit. A radikális iszlamizmus árnyékában álló elnök folyamatosan próbálja egyensúlyba hozni a külső hatalmak befolyásszerzési kísérleteit, a rá nehezedő nyomást és fenyegetéseket, valamint a polgárháború és a zsarnokság évtizedeinek örökségeként keletkezett súlyos belső problémák kezelését.
Szemmel láthatóan sokat tesz azért Szíria új elnöke, Ahmed el Saraa, hogy megpróbálja elnyerni a Nyugat rokonszenvét, és elérje az ország talpra állítását nehezítő amerikai szankciók feloldását. Szíriában tizennégy év polgárháború után az újjáépítés költségeit még a legóvatosabb becslések is 200-400 milliárd dollár körüli összegre saccolják. Ezt pedig külföldi befektetés nélkül lehetetlen előteremteni, miután a decemberben elkergetett korábbi elnök és környezete finoman szólva is üres államkasszát hagyott maga után. A befektetők viszont csak akkor tudnák elkezdeni a munkát, ha az Egyesült Államok nem blokkolná tovább szankciókkal az ország gazdaságát.
Akad azonban Szíriának más gondja is: külső befolyásszerzési kísérletek, explicit nyomásgyakorlások, fenyegetések nehezítik a helyzetet, a gyengélkedő államapparátusnak és az erőszakszervezeteknek ráadásul a kormánynak névleg alárendelt, ám gyakran önállóan cselekvő - külföldi harcosokkal is operáló - iszlamista milíciákat is kordában kell tartaniuk.
A büntetőintézkedések eltörléséhez az Egyesült Államok egy konkrét követelménylistát bocsátott a szíriai kormány rendelkezésére. Jelenleg a feltételek teljesítése folyamatban van, amely lehetővé teszi, hogy Szíria gazdasága újra fellendüljön, vonzóvá váljon a befektetők számára, és megkezdődhessen a szükséges újjáépítési munka. Az Egyesült Államok által megfogalmazott követelmények között található például az, hogy Szíria...
Március első hetében aggasztó hírek érkeztek Szíriából: iszlamista fegyveres csoportok brutális támadásokat indítottak, melyek során katonák és civilek ezreit ölték meg az alavita kisebbség által lakott tengerparti településeken. A Syrian Network for Human Rights korábbi jelentései alapján március 6. és 9. között legalább 803 áldozatra bukkantak, köztük számos nőre és gyermekre. Azonban a legfrissebb információk szerint az elhunytak száma már a kétezret is meghaladja.
Az alavita kisebbség körülbelül a szíriai lakosság egytizedét alkotja. Ez a vallási csoport, amely az iszlám síita ága alá tartozik, jelentős hatásokkal bír a szúfizmus és az örmény kereszténység irányából. Azonban talán még fontosabb, hogy az alaviták túlnyomó része az Aszad-kormányt támogatta, sokan közülük állami tisztségeket töltöttek be, és a hadsereg kötelékében is szolgáltak. Érdekes megemlíteni, hogy Bassár el-Aszad is az alavita közösség tagja.
Aszad decemberi megbuktatását követően az alaviták körében nőtt a bizalmatlanság az új kormányzattal szemben, különösen azok részéről, akik korábban az erőszakszervezetek tagjai voltak. Az új szíriai vezetéshez nem kapcsolódó, de a kormányt támogató iszlamista milíciák már a kezdetektől fogva számos embert kivégeztek, így az alaviták is jogosan félhettek a sorsuktól. Ennek következtében a Szíriai Népi Ellenállás nevű alavita fegyveres csoport már január elején támadásokba kezdett, és a következő hónapok során több mint száz kormánykatonát öltek meg a tengerparti városokban.
Az indulatok kirobbanásához az is hozzájárult, hogy az Aszad-rezsim támogatóiként számon tartott alaviták - különösen a tengerparti területeken élők - a decemberi eseményeket követően gyakorlatilag teljes mértékben ellehetetlenültek anyagilag. Latakiában a férfiak jelentős része, mintegy nyolcvan százaléka, a bürokráciában vagy az erőszakszervezetekben dolgozott, így munkanélkülivé váltak. A hadiözvegyek és hadirokkantak sem kapták meg a megélhetésüket biztosító járadékokat, sőt, a kormány elkezdte felszámolni azokat a csempészhálózatokat, amelyek egy ilyen nehéz helyzetben az egyetlen reménysugarat jelenthették volna a családfenntartók számára. Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője, a 24.hu érdeklődésére hívta fel a figyelmet erre a súlyos helyzetre.
E körülmények között nem meglepő, hogy a tengerparti alavita városok váltak az új kormányellenes ellenállás központjaivá. Március első hetében az alaviták ellen elkövetett tömeggyilkosságot nem annyira a kormányerők, mint inkább azok a független milíciák hajtották végre, amelyek hűek maradtak a kormányhoz, de anyagi támogatás nélkül működtek. Ezek a milíciák, sok esetben külföldi harcosokból állva, komoly fejtörést okoznak az új kormány számára, mivel nehezen kontrollálhatóak.
