Elképesztő mindennapiság: a megrongált palágykomoróci templom újbóli szentelése
A cikkek megosztásához szükséged lesz egy Közösség vagy Belső Kör csomagra. Amennyiben még nem rendelkezel ilyen előfizetéssel, nézd meg a Csomagok között, és válassz magadnak egyet most! Ha már van előfizetésed, csak lépj be a fiókodba, és élvezd a tartalmakat!
Nem tartom magam az ukrán-magyar együttélés szakértőjének, és nem is szándékozom általános érvényű kijelentéseket tenni. Csupán szeretném megosztani veletek valami igazán szemet gyönyörködtetőt. Az ungvári televízió riportja arról szól, hogy megtartották az első szertartást a megrongált palágykomoróci görögkatolikus templomban. Ez a pillanat nemcsak a közösség számára, hanem a remény és az újjászületés szimbólumaként is fontos.
Ha alaposabban szemügyre vesszük, láthatjuk, hogy a szituáció első ránézésre nem tűnik rendkívülinek: a pap és a püspök, valamint az ukrán és magyar hívek osztják meg egymással tapasztalataikat a július 16-án történt gyújtogatásról, amelynek során gyűlöletkeltő feliratokat festettek a templom falára. Azonban ami a magyarországi néző számára igazán meglepő, az a két kultúra közötti éles ellentét, amely a beszélgetésben és az élmények megosztásában is tetten érhető.
Miközben a magyar kormány elsőszámú kampánytémává tette a támadást, és minden bizonyíték nélkül az ukránokat kezdte el hibáztatni érte, addig maguk az érintettek a legnagyobb természetességgel beszélnek róla, hogy ennek a provokációnak pont a két nép egymásnak ugrasztása lehetett a célja.
