Magyarország klímajelentése egy figyelemre méltó eredményről számol be: egyetlen év leforgása alatt 9%-kal csökkent a szén-dioxid-kibocsátás. De mi rejlik ennek a kedvező tendenciának a mögött?
Megjelent Magyarország Negyedik Klímasemlegességi Jelentése, amely részletes betekintést nyújt abba, hogyan alakult az ország üvegházhatású gázkibocsátása 2022 és 2023 között. Az adatok szerint 2023-ban Magyarország 9%-kal csökkentette üvegházhatású gázkibocsátását, ezzel meghaladva a korábban kitűzött bruttó 40%-os csökkentési célt. Fontos megjegyezni, hogy ez az eredmény részben olyan átmeneti tényezőknek is köszönhető, mint a gazdasági lassulás és az enyhe téli időjárás. A kibocsátásváltozások részletes elemzését a Green Policy Center végezte, 11 dimenzió és 81 indikátor figyelembevételével.
Magyarország 2020-ban iktatta törvénybe, hogy 2050-re klímasemlegessé válik. Ennek elérése megannyi gazdasági és társadalmi területet érint és több évtizeden keresztüli folyamatos elköteleződést és cselekvést igényel. Ezek nyomonkövetését segíti a negyedik előrehaladási jelentés, ami már négy év adatait (2020-2023) tartalmazza, vagyis lassan kezdenek kirajzolódni a folyamatok a klímasemlegesség felé vezető úton.
A jelentés bemutatja, hogy nemzetközi összehasonlításban hogyan áll Magyarország, hogy mennyivel csökkent az ország ÜHG-kibocsátása, az egyes szektorok hogyan teljesítenek a kitűzött cél érdekében. 2023-ban volt romlás és javulás is, így a szektorális bontás különösen hasznos a teljes kép átlátásában, valamint azt is bemutatja, hogy az adatok elérhetősége - ami elengedhetetlen a monitorozáshoz - milyen irányba változott.
Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) legújabb jelentése szerint a globális üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátása nemcsak hogy nem csökkent 2022 és 2023 között, hanem 1,3%-kal még nőtt is. A legnagyobb ÜHG kibocsátók közül csupán az Európai Unió tudta érdemben, 7,5%-kal mérsékelni a kibocsátásait egyik évről a másikra. Ezzel szemben számos más ország, például Kína 5,2%-kal, India pedig 6,1%-kal növelte a kibocsátásait.
"Schaffhauser Tibor, a GPC társalapítója és senior klímapolitikai tanácsadója a jelentés bemutatóján kifejtette, hogy várhatóan az Európai Unió és tagállamai sikeresen megvalósítják a 2030-as karbonkibocsátás-csökkentési célokat, amelyben kulcsszerepet játszik az energiaszektor. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a földhasználati és erdészeti (LULUCF) szektorban is jelentős lépéseket szükséges tenni. Globális szinten azonban a helyzet sokkal aggasztóbb: számos iparágban a kibocsátások emelkednek, így a következő évtizedben a kormányoknak radikálisabb intézkedéseket kellene bevezetniük, ha valóban meg akarják tartani a saját maguk által meghatározott globális célkitűzéseket."
Ma már több szervezet is foglalkozik a világ országai klímateljesítményének nyomonkövetésével; az egyik legismertebb ilyen jelentés a Climate Change Performance Index (CCPI), amely 64 ország és az EU közös előrehaladását követi, ezzel lefedve a globális ÜHG kibocsátások 92%-át.
Magyarország pozíciója kedvezően változott a nemzetközi rangsorokban, különösen az éghajlatvédelem terén. A Climate Change Performance Index alapján a 64 ország közül a 45. helyet foglalja el, míg az Environmental Performance Index-en a 180 ország rangsorában a 46. helyen áll. Ennek ellenére az ország továbbra is a középmezőnyben helyezkedik el.
A relatív klímateljesítmény értékelésekor megállapítható, hogy miközben hazánk és a vizsgált referenciaországok a globális rangsorban a középmezőnybe sorolhatók terület és népesség tekintetében, gazdasági termelésünk, különösen az üvegházhatású gázok kibocsátása szempontjából a legjobban teljesítő egyharmadhoz tartozunk. Ez azt jelenti, hogy a relatív összehasonlítás alapján jelentős felelősséget vállalunk a klímaváltozás elleni küzdelemben.
A 2023-as év jelentős eredménye, hogy
Magyarország üvegházhatású gázkibocsátása egyetlen év leforgása alatt 9%-kal csökkent, ezzel pedig sikeresen meghaladta a 2030-ra előirányzott 40%-os bruttó kibocsátáscsökkentési célt.
A nettó szén-dioxid kibocsátás terén 1990-hez viszonyítva már 47%-os csökkenést sikerült elérni, figyelembe véve az erdők által megkötött szén-dioxid mennyiségét. Szinte minden iparágban pozitív fejlődés tapasztalható a kibocsátások csökkentése terén, kivéve a földhasználati szektorban, ahol az erdők szén-dioxid elnyelő képessége csökkent, de még így is kedvező szintet képvisel. E kedvező tendencia mögött több tényező is áll: az energiaválság és a megugró energiaárak ösztönözte beruházások, a viselkedésbeli változások, valamint bizonyos szakpolitikai intézkedések. Emellett a gazdasági lassulás és a viszonylag enyhe téli időjárás is jelentős hatással volt a kibocsátások mérséklődésére.
Magyarország nettó kibocsátása (amelyben az erdők által elnyelt CO2 levonásra került) 8,4%-kal csökkent.
A hosszú távú tendenciák elemzése vegyes eredményekkel szolgál: a 11 vizsgált terület közül mindössze három (Mezőgazdaság és földhasználat; Ipar; Épületek) mutatja a megfelelő fejlődést a 2050-re kitűzött klímasemlegességi cél eléréséhez.
A zöld átmenet három dimenzióban lassú előrehaladást mutat (Energia, Finanszírozás, Technológia), két területen stagnál (Szén-dioxid kivonás, Klímakormányzás), míg két másikban romlás figyelhető meg (Közlekedés, Életmód). Az Igazságos átmenet helyzete nem értékelhető, mivel adathiány áll fenn. A technológiai szektorok előmozdítják a zöld átmenetet, azonban a társadalmi-gazdasági ("puha") dimenziókban jelentős elmaradás tapasztalható.
A közlekedési ágazat például 7,3%-os kibocsátás-csökkentést könyvelhetett el 2022 és 2023 között. Míg az előző évben, egyedüli szektorként, növekvő emissziókról kellett beszámolnunk (+8%) - mondta el Koczóh Levente, senior klímapolitikai szakértő a bemutatón. Mivel az autók átlagéletkora és a száma is növekedett, feltételezhető, hogy a személyautók kibocsátása azért tudott csökkenni (5,8%-kal) mert a használat csökkent. Szállítmányozás esetében az összes szállított mennyiség csökkent, ami szintén hozzájárult a szektor visszafogottabb kibocsátási értékeihez.
Az épületek vonatkozásában 2022-ben továbbra is megfigyelhető volt az ÜHG-kibocsátás és az energiafogyasztás gyors ütemű csökkenése. A lakossági szektorban a csökkenés meghaladta a 12%-ot, míg a nem lakossági, vagyis szolgáltató épületek esetében közel 18%-os javulás mutatkozott a közvetlen ÜHG-emissziós adatokban. E kedvező változások mögött részben a különösen enyhe téli időjárás, másrészt pedig a magas energiaárak hatása állt.
A magyar ipar 2023-ban nehéz évet zárt, amelyet csökkenő termelési volumen és értékesítés jellemzett. Mindeközben viszont a magas energiaárak és az azok kivédését segítő kormányzati támogatási programok eredményeként felpörögtek az energiahatékonysági és saját megújuló energia termelésére vonatkozó ipari beruházások. E tényezők együttes hatása, hogy az ipar végső energiafogyasztása bő 7%-kal, közvetlen ÜHG-kibocsátása közel 11%-kal csökkent 2022-höz képest.
A mezőgazdasági termelés visszaesésének hátterében valószínűleg a műtrágyák növekvő ára áll, ami a használatuk mérsékléséhez vezetett.
Sajnálatos módon a LULUCF szektor szén-dioxid-nyelése 2023-ban 15%-kal visszaesett a 2022-es szinthez képest, ami különösen aggasztó, tekintve, hogy a 2020-2021-es évekhez viszonyítva is jelentős a csökkenés. A nyelés, vagyis a negatív emisszió itt kulcsfontosságú, hiszen a többi kategóriával ellentétben a csökkenés kedvezőtlen tendenciát jelez, míg a növekedés lenne a kívánatos irány.
A szakértők a bemutatón részletesen kitértek az adatok elérhetőségére is. Az értékelés alapjául szolgáló 11 dimenzió 81 indikátorából 30 esetében tapasztaltak részleges adathiányt. Ugyanakkor csupán 14 esetben volt ez olyan jelentős, hogy az értékelést megakadályozta. Ez a 17%-os arány figyelemre méltó javulást jelez az előző évekhez viszonyítva. Az értékelhetőség fejlődését részben új módszertani megközelítések, részben pedig a friss adatokhoz való hozzáférés tette lehetővé.
Bizonyos dimenziókban – mint például a finanszírozás, a technológiai fejlődés, az életstílus, vagy a méltányos átmenet – az értékelés folyamata bonyolultabbnak bizonyult.
A finanszírozási szektorban vizsgált 12 indikátor közül három esetében nem állt rendelkezésre értékelhető adat, míg a fennmaradó mutatók jelentős szórást mutattak. Pozitív irányú változást főként a zöld beruházások terén tapasztalhattunk, ugyanakkor aggasztó tendencia figyelhető meg a fosszilis energia támogatásának növekedésében. A technológiai fejlődés szempontjából az ökoinnovációs index kiemelkedő jelentőséggel bír, és ezen a téren kedvező irányú elmozdulás tapasztalható. Az életmódváltás kapcsán nyolc indikátor került kiértékelésre, melyeknél a célértékek megadása hiányzik, és összességében romló tendencia figyelhető meg. Különösen aggasztó, hogy az utazási szokások terén a Covid-19 járvány óta jelentős növekedés mutatkozik, egyre többen és egyre távolabbra utaznak.
Az igazságos átmenet dimenzióban az adathiány miatt nehéz messzemenő következtetéseket levonni, a háztartások energiakiadási arányára például a 2023-as adat még hiányzik.
