„Végezzetek mindenkivel, Isten majd elválasztja a jókat a gonoszoktól” – mondta, miközben saját követőit is a gyilkosok közé küldte, hogy az ellenséggel együtt ők is elvesszenek.

A béziers-i ostromot megörökítő 19. századi metszet - Forrás: Leemage / Bridgeman Images / AFP

Az élő közvetítések, az internet és az okostelefonok világában szinte elképzelhetetlen, hogy egy jelentős eseményről ne készüljön azonnal számos videófelvétel különböző nézőpontokból. A háborúk esetében persze még mindig kihívást jelent a hiteles információk beszerzése, de a helyszíni tudósítók és a műholdas felvételek révén egyre nehezebb olyan állításokat tenni, amelyek valójában sosem történtek meg. Az információs forradalom tehát nemcsak a gyorsaságot, hanem a tények ellenőrzésének lehetőségét is magával hozta, így a valóságot nehezebb eltüntetni a digitális világban.

Évszázadokkal ezelőtti történésekről sokszor csak későbbi, másodlagos forrásokból meríthetünk információt, és minél távolabbra nyúlik vissza az idő, annál nehezebb biztosan állítani, hogy a dolgok valóban úgy zajlottak-e, ahogy azt az utókorhoz eljutott elbeszélések sugallják. Optimális esetben egy-egy utólagos leírás, bár színesebb fényben tünteti fel az eseményeket, igyekszik megőrizni a valódi történések lényegét.

A jelenlegi ismereteink alapján ez a helyzet összhangban áll azzal a mára már közismertté vált kijelentéssel, amely állítólag a franciaországi Béziers ostromakor hangzott el:

"Végezzetek velük, mert az Úr jól ismeri az Ő híveit."

Vagy ahogy egy népszerű, de nem teljesen pontos változatban mondják, amire cikkünk címe is utal: "Öljétek meg mind, hogy Isten válogathassa szét őket."

A mondat, amely Caesarius von Heisterbach "Dialogus miraculorum" című művéből származik, latinul így hangzik: "Caedite eos. Novit enim Dominus qui sunt eius." A kifejezés második fele egy bibliai utalást rejt, amely Pál apostol Timóteushoz írt második levelében is fellelhető. De ki volt az, aki ezt a mondatot elmondta? Caesarius von Heisterbach szerint a ciszterci szerzetes, Arnaud Amalric, aki Cîteaux apátjaként III. Ince pápa megbízottjaként vezette a pápai sereget a dél-franciaországi Béziers városának ostrománál.

A pápa ugyanis 1208-ben keresztes hadjáratot hirdetett egy eretneknek tartott csoport, a katharok vagy (egykori központjuk, Albi nyomán) albigensek ellen. Az egyház addigra már évek óta igyekezett felszámolni a katharokat, sikertelenül, mert a helyi nemességben pártfogóikra találtak. Miután a meggyőzés, azaz a térítés kudarcot vallott, Pierre de Castelnau pápai legátus kiközösítette a legbefolyásosabb déli nemest, VI. Rajmund toulouse-i grófot. Nem sokkal később Castelnau gyilkosság áldozatává vált. Ez jó kiváltó okot biztosított a pápának, hogy az észak-franciaországi nemesség támogatásával meghirdesse a katharok felszámolását célzó keresztes hadjáratát, amely egyúttal az északi és a déli nemesség hatalmi harcává is vált. Nem kis részben azért, mert a pápa ígéretet arra, hogy a csatlakozó nemesek megtarthatják az eretnekektől elfoglalt területeket.

1209-ben meg is indult a hadjárat, amelynek első nagy csatája Béziers ostroma volt. A Lyonnál összegyűlt, tízezer fős sereg Amalric vezetésével a városhoz vonult, és megadásra szólította fel a helyieket, akik azonban nem adták ki a katharokat, ezért Simon de Montfort hadvezér megkérdezte Amalricot, hogy hogyan különböztessék meg a hithű katolikusokat az eretnek katharoktól - ekkor hangzott el Caesarius leírása szerint a bizonyos mondat: "Végezzetek velük, mert az Úr jól ismeri az Ő híveit." Július 21-én meg is indult az ostrom, amely során meggyilkolták a városban tartozkodó több ezer katolikust és mindössze néhány száz kathart.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Caesarius sem állítja az ostrom után tíz-tizenöt évvel írt művében, hogy ő maga hallotta volna, ahogy az ominózus mondat elhagyja Amalric száját; ő úgy írja, mások beszámolója szerint felelt így az apát. Történészek között is vita van arról, hogy pontosan hányan halhattak meg. Maga Amalric húszezer főről írt a pápának küldött levelében, haditörténész szakértők jóval alacsonyabbra teszik az áldozatok számát. Abban sincs egyetértés, hogy Amalric mennyire játszhatott tevékeny szerepet a mészárlásban, valóban ő adta-e ki a parancsot, vagy tudomást is csak utólag szerzett a történtekről.

Bárhogyan is alakultak az események, egy dolog biztos: az Amalricnak tulajdonított kijelentést az utókor legendává formálta. E szavak nemcsak a kereszténység nevében végrehajtott értelmetlen vérontás jelképeként jelennek meg, hanem a különböző amerikai katonai egységek informális mottójaként is felbukkannak, ezzel még inkább összetett jelentést adva neki.

A keresztes hadjárat végül 1229-ben ért csak véget, azután, hogy az addigra visszaszoruló északiak oldalán VIII. Lajos francia király is beszállt, és a párizsi békével VI. Rajmund fia, VII. Rajmund elismerte az egyház igazát és a király fennhatóságát. A déli nemesség befolyását így sikerült letörni, de a katharokat ekkor még nem teljesen - ezt az akkoriban intézményesült inkvizíció abszolválta, bár nyomokban egészen 1330 körülig fennmaradtak. Az ellenük vezetett hadjáratot több történész népirtásnak tartja.