Az épület magasságából zuhanva, tragikus módon életét vesztette a súlyos sérülések következtében.
A Hajdan rovatunkban most egy különös ellentétet mutatunk be: az első hírünk gyermek eltűnésével foglalkozik, és bár a történet kezdetén aggasztó helyzetet fest, a végkifejlet kedvező fordulatot hoz. Ezzel szemben a második hírünk a reményteljes kezdés ellenére tragikus befejezést kap. A válogatásunkat két szomorú esemény zárja: az egyik baleset következményeként, míg a másik erőszakos cselekedet miatt végződik.
A titokzatos kisfiú éppen kalácsot falatozott, miközben eltűnt a világ zajából.
Elveszett a gyermekem! – kiáltotta múlt szombaton a szegzárdi alsó-piacon egy sárközi menyecske, aki a kisfiával érkezett a városba. Amíg ő bevásárolt az egyik boltban, a hároméves kisfiú elkalandozott. Hosszas keresgélés és rimánkodás után végül egy közeli házban bukkant rá a piros arcú kis legényre, akinek a kezében egy darab kalács volt. Az úrnő, aki rátalált, megkérdezte tőle a nevét, de a kalácsot boldogan majszoló kis szökevény nem tudta megmondani.
Félelmetes baleset történt Szekszárdon, a felső utcában, ahol több szemtanú is tanúja volt a szörnyű eseményeknek. Cseri István, a helyi lakos, éppen szénát szállított, amikor kocsija lejtős területre ért, és a jármű hirtelen megcsúszott. Az érintett férfi a lovak közé esett, ami pánikot okozott a jószágok között; a lovak megvadultak, és vágtatni kezdtek, így Cseri Istvánt magukkal hurcolták, mivel a kerekeik közé akadt. Szerencsére a körülötte lévők gyorsan reagáltak, és sikerült megfékezniük a megriadt állatokat, majd kiszabadították a bajbajutottat. Az állapotáról szomorú hírt adtak: Cseri eszméletét vesztette, lábsérülései súlyosak voltak, több helyen eltört, és a fején is komoly zúzódások keletkeztek. (Tolnavármegye, 1905. június 4.)
Fekete krónika: Két tragikus haláleset A város sötét sarkában, ahol a titkok és a pletykák keverednek, két tragikus esemény rázta meg a közösséget. Az első eset egy fiatal férfi váratlan halálát jelenti, akit a barátai a legélénkebb szellemű, mindig vidám társaság középpontjának tartottak. Az életét egy szörnyű baleset oltotta ki, amely a város peremén történt, ahol az éjszakai csendet csak a szirénák hangja törte meg. A második haláleset egy idős hölgyé, aki hosszú évek óta a környék szívében élt, és mindenki számára a bölcsesség és a kedvesség megtestesítője volt. Halála szintén hirtelen és váratlanul következett be, ami sokakat megdöbbentett, hiszen a hölgy mindig is az egészség és a vitalitás példaképe volt. Az események után a közösség egy újraértelmezett összetartásra és támogatásra talál. A fájdalom és a veszteség érzése összekovácsolja őket, és emléküket tiszteletben tartva próbálnak tovább élni, miközben a sors kegyetlenségeit próbálják feldolgozni. A fekete krónika újabb fejezetet ír a város történetébe, emlékeztetve mindenkit arra, hogy az élet törékeny, és a közösség ereje a megosztott fájdalmukban rejlik.
Esés a háztetőről. Szekszárdon, a Diczenty-féle ház építkezésén már javában dolgoznak az ácsok, akik a tetőgerendázatot állítják fel. Vunderlich István, a tolnai ács, éppen azon a területen tevékenykedik, ahol a gerendákat csigával emelik a magasba. Tragikus baleset történt, amikor a magas falról lezuhant, és a közeli Almási-féle vendéglő tetejére esett, ahonnan legurulva egy munkás lábára zuhant. Az első orvosi segítséget dr. Spitzer Manó nyújtotta neki. Azonnal kórházba szállították, miközben Diczenty építőmester táviratilag értesítette Vunderlich feleségét, aki Tolnán él, valamint a családtagjait, és kocsit küldött értük. Sajnos, mire a felesége és az anyja megérkeztek, a szerencsétlen férfi a kórházban belső elvérzés következtében életét vesztette. Vunderlich szorgalmas, megbízható munkás hírében állt, és társai nem tudják, hogyan került a kőfal tetejére. (Közérdek, 1905. június 3.)
