Krasznahorkai László úr, sajnálatos módon, nem rendelkezik a szükséges műveltséggel | Demokrata
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/velemeny/krasznahorkai-laszlo-ur-on-muveletlen-944815/
Lehet bármennyi elismeréssel rendelkező, és a legkifinomultabb szavakkal operáló író, de ahogy a madarat a tolláról, úgy az embert a nyilatkozataiból ismerhetjük fel. Aki ilyen kijelentést tesz a magyar történelemről egy külföldi médiában, az...
Nem vagyok rosszindulatú vagy sznob; csupán a tudásom határain belül mozgok, és még sok mindent szeretnék felfedezni.
Nem fogok Krasznahorkai úrnak online történelemórát tartani, de manapság felettébb nevetséges azt a közhelyes gondolatot hangoztatni, miszerint a magyar történelem vereségek sorozata volna. Ilyen badarságokat politikusok szoktak mondani (és ennek az ellenkezőjét is).
Ha a magyar történelem csupán a vereségek láncolatáról szólna, akkor Krasznahorkai úr valószínűleg nem magyar nyelven alkotta volna meg műveit, hanem mondjuk románul. Emlékszem, hogy egy alkalommal azt mondta, hogy csupán a véletlen műve, hogy ebbe a közösségbe érkezett a világra. Az író gyulai származású, tehát...
A magyar történelem egy izgalmas és komplex folyamat, tele győzelmekkel, vereségekkel és kompromisszumokkal – ahogyan az minden nép történetében megfigyelhető. A posztkommunista '90-es évek nehézségei már mögöttünk vannak, és mára a szocialista történelemértelmezés illúziói is szertefoszlottak, bár néhány még mindig létezik és virágzik, például a gulyáskommunizmus formájában. Az új generációs történészek nem a politikai ideológiák által sarkallt mítoszok fenntartására törekednek, hanem a tudomány tiszta és objektív szolgálatára, ami lehetővé teszi a helyes nemzeti önismeret kialakulását. Ez a megközelítés új perspektívákat nyit meg a múltunk megértésében és a jövőnk építésében.
Krasznahorkai úr, sokkal többször "nyertünk" békében és háborúban, mi magyarok, mint amennyit a mai történelmi tudatunk hajlandó elismerni és számon tartani. Sokan bonmot-ként mondogatják, hogy "Mátyás óta nem nyertünk háborút", de arról már nem tudnak, hogy Hadik és huszárjai Berlinben jártak, vagy hogy Simonyi óbester megvizitálta Napóleon császár palotáját Franciaországban. Ha nem lettek volna évszázadokon át békében és háborúban egyaránt komoly magyar sikerek - sokszor a tárgyalóasztalok mellett -, ez az ország aligha lábalhatott volna ki a török háborúk pusztításaiból, s állhatott volna ellen 1848-49-ben egymagában a Habsburg Monarchia másik felének, s régi nagyságában biztosan nem érhette volna már meg a 20. századot sem.
1526-ban egy magyar férfi elhatározta, hogy birtokát elzálogosítja, csupán azért, hogy páncélt és fegyvert vásárolhasson, és részt vehessen a mohácsi csatában. Ezzel a bátor lépéssel a hazáért való küzdelem mellett tette le a voksát, és ezzel saját jövőjét is kockára tette.
Nem minket, hanem az ő emlékét járatja le az egész világ szeme előtt, Krasznahorkai úr.
