Heti abszurd: A gatteros, a vakeros, a kuveros és a kereplője – egy különös négyes, akik mindig valami váratlan kalandba keverednek. A gatteros, akinek a hangja olyan, mint egy elromlott zongora, egy újabb szürreális ötlettel áll elő. A vakeros szavaiból

Ha Menczer Tamásnak lenne értelme, akkor egy körfűrész lenne. Olyan fűrész, amely képes átvágni a belátható fűrészelnivalót, de a kormánykommunikáció telepvezetője sosem áll meg. A múlt évben sem ért véget a tevékenysége, csupán folyamatosan pörgött, de eredmény nélkül. Az ő éve nem rendelkezett sem kezdetével, sem végével.

Ő az a fűrész, amely önállóan dolgozik, pörög és forog, szikrákat szórva, újra és újra átvágja azt, amit a Nemzethy Fűrészüzem vezetője rábízott. Fűrészelése sosem áll meg, egyre inkább belemerül a feladatba, szemei egyre táskásabbá válnak, és a fáradtság jelei egyre inkább megmutatkoznak rajta. Mégsem található egyetlen forgács sem a környéken. A fűrészelés lényege az lenne, hogy valamit kettévágjon, harmadoljon, vagy átalakítson, de ő a fűrészelés művészetét egyfajta varázslatként űzi; a munkája nem csupán fizikai tevékenység, hanem inkább egyfajta rituálé, ahol a szavak és a mozdulatok együttesen formálják az anyagot, mintha a fűrészelés egyfajta mágia lenne, amely nélkülöz minden hagyományos értelemben vett eredményt.

Hozzád jöttem, legyél kicsi! Légyszi! Nem maradhatsz ekkora! A Nemzeti Együttműködés Töpörödésfizikája szerint már sokkal kisebbnek kellene lenned, hiszen Gyurcsány! Meg Soros! Meg Weber! Brüsszel Péter! Pszichopeti! Téged hívnak Magyarnak? Ez tarthatatlan! Fűrrr, fűrrr! Ma nem vacsorázom, drágám, sokáig dolgozom! Túl­órázom. Még tíz kilométer pörgés előttem van.

A faiparban monomániás túlfűrészelésnek hívnák ezt. És a fűrész csak kopik.

Menczer Tamás kitartó tevékenysége a magyar politikai történelem talán legjelentéktelenebb momentuma lenne, ám mi mégis újra és újra a figyelem középpontjába állítjuk. Ennek csupán egy indoka van: aggaszt bennünket a helyzet.

A helyzet cseppet sem meglepő, hiszen a rendszer bőségesen megfizeti a hozzáértő kezelőszemélyzetet, mindezt pedig az adófizetők pénzéből. Nem csoda, hogy élvezi a helyzetet; nap mint nap ostobaságokkal tölti az idejét, míg este már százezreket zsebelhet be. Ezzel szemben a minimálbérért dolgozók általában értelmes tevékenységgel keresik meg a jövedelmük tizedét. Az igazi aggodalom forrása azonban az, hogy Magyar Péter, akit kétmillió honfitársunk emelt a magasba, most a tizenötödik éve néz farkasszemet az állampárttal, amelynek üzenete: "Hozzád jöttem, kicsi!"

Hát, valóban nem lenne a legkellemesebb, ha erre a helyzetre ébrednénk, de elaludni sem lenne könnyű. Elképesztően aggasztó, hogy a kormánypárt – aki körülbelül 40 ezer milliárd forintnyi közpénz felett diszponál, bármilyen törvényt képes átverni, és aki az élet és halál uraként ténykedik – ilyen eljárásokat enged meg magának. Bekapcsolja a gattert, és bután mosolyog, mintha nem is értené, miért elfogadhatatlan ez az egész. Egyetlen szolgáltatás sem maradhatna talpon a nap végéig, ha a munkatárs csak tétlenül ügyetlenkedne, nem cserélné le a nyári gumit, nem adná át a kenyeret, vagy nem vágná le a hajat a kért stílusban, hanem csak értetlenkedne a körülötte zajló zűrzavarban, miközben egyre feljebb tekerné a fokozatot, és még egy kereplőt is pörgetne a szórakoztatás kedvéért.