A kukorica toxikus anyagokkal való szennyeződése: Mit érdemes tudni? - Agrotrend A kukorica minősége és biztonsága kiemelkedő fontosságú a mezőgazdaságban. A toxikus anyagok megjelenése a kukorica termesztésében számos tényezőre vezethető vissza. Az egyi
A kukorica hazánkban a búza után a második legjelentősebb szántóföldi növény, ám az utóbbi évek során a betakarítási területe folyamatosan csökken. A legnagyobb kihívást a csöveket és a szemtermést támadó gombafertőzések jelentik, amelyek másodlagos anyagcseretermékeket, azaz mikotoxinokat állítanak elő.
Több mint 400 különböző mikotoxin van, amelyek előfordulása és mennyisége a klimatikus tényezők hatására jelentős mértékben változhat. A fertőzött gabona nemcsak élelmiszerként, hanem takarmányként sem használható, mivel egészségügyi kockázatokat rejt magában. Továbbá, a bioetanol előállítására is alkalmatlan, hiszen a magas mikotoxintartalom rontja a gyártási folyamat hatékonyságát, és a keletkező melléktermékek takarmányozási célokra nem alkalmazhatók. Fontos hangsúlyozni, hogy a termés nem csupán a földön, hanem a tárolás során is megsérülhet. A nem megfelelő tárolási körülmények tovább növelhetik a mikotoxinok mennyiségét az adott tételekben. Ráadásul a kórokozók nemcsak a mikotoxinok szennyezéséért felelősek, hanem csökkenthetik a kukoricaszemek csírázóképességét, tápanyagtartalmát és szárazanyagtartalmát, valamint elszíneződéseket is okozhatnak.
Leggyakrabban a Fusarium fajok által termelt toxinok jellemzőek -pl.: deoxinivalenol, zearalenon, fumonizin-, de a melegkedvelő Aspergillus fajok -pl.: aflatoxinok- jelentősége is egyre nő a klíma melegedésével. Emellett a Penicillium fajok által termelt másodlagos anyagcseretermékek is problémát okozhatnak. Minden évben számítani kell a kórokozók megjelenésére, de a kártétel mértéke jelentősen függ az évjárattól. A Fusarium fajok a fertőzött növényi maradványokon telelnek át elsősorban a talajfelszín közelében. A fertőzés többnyire sebzésen keresztül történik, de a kukoricaszemekről a kórokozó átterjedhet a csíranövényre is. Emellett a spórák a bibén keresztül is elindíthatják a fertőzést. A beteg magok elszíneződnek, és fehéres-rózsaszínes penészgyep alakul ki rajtuk. A Fusarium graminearum a legismertebb mikotoxinokat, az erős sejtméreg hatású DON-t (deoxinivalenol) és a reprodukciós szerveket és a májat is károsító ZON-t (zearalenon) termeli (1. kép). Azonban a csoport nagyon változatos, mind a fajok, mind a termelt toxinok tekintetében.
A melegkedvelő Aspergillus fajok szerepe egyre hangsúlyosabbá válik, különösen az Aspergillus flavus, amely a leggyakoribb képviselőjük. Ez a kórokozó elsősorban raktári környezetben található meg, de már a növények virágzási időszakában is fertőzést okozhat, például a bibeszálon vagy rovarok által okozott sérüléseken keresztül. A fertőzés jelei általában a cső végén, sárgászöld penészgyep formájában jelennek meg (2. kép). A tárolás körülményei, mint a magas páratartalom és a szellőzés hiánya, kedveznek a kórokozó elterjedésének és fokozhatják a termény toxintartalmát. A legveszélyesebb a kórokozó által termelt alfatoxinok, amelyek különösen aggasztóak rákkeltő hatásuk miatt.
A Penicillium fajok szintén a sérült csöveket, szemeket fertőzik meg, melyeken kékeszöld penészgyep alakul ki. A gombák által termelt egyik jelentős mikotoxin az ochratoxin, ami a vese károsítása mellett rákkeltő hatású is (3. kép).
A toxintermelő gombák elleni hatékony védekezés kulcsa a szántóföldi gyakorlatokban rejlik, amely a megfelelő fajták kiválasztásával kezdődik. A legnagyobb védelmet a rezisztens hibridek nyújtják, de a csövek jellemzői – például a felfelé álló cső és a csőre simuló levelek – szintén jelentős hatással vannak a fertőzés mértékére. A fertőzés kockázata alacsonyabb vetéssűrűséggel, korábbi vetéssel és kiegyensúlyozott tápanyag-ellátással is mérsékelhető. Fontos megemlíteni, hogy a monokultúrás termesztés fokozza a fertőzés veszélyét, mivel a fertőzött növényi maradványok hosszú ideig megőrizhetik a kórokozókat. Ezért elengedhetetlen a vetésforgó alkalmazása, valamint a fertőzött növényi maradványok talajba történő forgatása, amelyek hozzájárulnak a kártétel csökkentéséhez.
Közvetlenül a gombák ellen hatékony védekezés növényvédő szerrel többnyire nem érhető el, mivel a kezelés időzítése, a kijuttatás technológiája, a hibrid tulajdonságai és a klimatikus tényezők ezt is jelentősen befolyásolják. A rovarok, főként a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) és a gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera) elleni kémiai védelemre is nagy figyelmet kell fordítani, mivel a gombák fő fertőzési helyét a kártevők okozta sérülések jelentik. Betakarítás előtt érdemes a fertőzöttség mértékét felmérni, mivel már a kombájn beállításával csökkenteni lehet a kisebb tömegű, fertőzött szemek betakarítási arányát. Emellett erős fertőzés esetén a betakarítás után minél hamarabb csökkenteni kell a szemek nedvességtartalmát. A tárolás során meg kell akadályozni, hogy a betárolt terményt víz érje, mivel a párás, nedves közeg kedvez a gombák számára is.
Forrás:
Szabó B. (2022) kutatásában a kukorica különböző genotípusainak ellenállóságát elemezte a toxikus Fusarium és Aspergillus gombafajokkal szemben. A vizsgálat célja a gombák hatásának feltárása volt a takarmány- és élelmiszerbiztonságra. A doktori (PhD) értekezés Szegeden készült, és hozzájárul a mezőgazdasági termelés biztonságának növeléséhez.
Veres E., Borbély M., Győri Z. és Kátai J. (2002) tanulmányában a kukoricát érintő Fusarium fertőzöttség és toxin szennyezettség kapcsolatát vizsgálják a tárolási körülmények tükrében. A kutatás eredményei a Debreceni Egyetem Acta Agraria Debreceniensis című folyóiratának első számában kerültek publikálásra, lapok 28-32 között. A tanulmány hangsúlyozza a megfelelő tárolási feltételek jelentőségét a kukorica minőségének megőrzésében és a gombafertőzések minimalizálásában. A kutatás további részletei és a toxinokat termelő gombák életmódja a következő linken érhetők el: [Kukorica és gombabetegségek](https://www.karkep.hu/kukorica/gombabetegsegek/toxintermelo-gombak/leiras-eletmod/a-toxintermelo-gombak-leirasa-eletmodja?1=kukorica).
