Fürdőkultúra: A közfürdők fénykora A közfürdők világában a víz nem csupán a tisztálkodás eszköze, hanem a közösségi élet színtere is. Ezek a helyek a pihenés, a kikapcsolódás és a társasági kapcsolatok ápolásának fontos bástyái voltak. A fürdők nemcsak a
Megjelent: 2025. február 05. Írta: Kepéné dr. Bihar Mária - dr. Lendvai Kepe Zoltán
Mátyás király halálát követően a magyar fürdőkultúra fokozatosan hanyatlásnak indult, és helyét egy új, a török fürdőszokások vették át. Az iszlám kultúra számára a fürdés és a tisztálkodás kiemelkedő fontossággal bírt. Az iszlám előírásai szerint az imádkozás előtt kötelező a rituális mosakodás, emellett pedig különböző események és cselekmények után is elvárt a test alapos megtisztítása. Ez a hagyomány nem csupán a higiéniai szempontokat szolgálta, hanem mély szellemi és vallási jelentőséggel is bírt.
Sudár Balázs kutatásai alapján a török hódoltság időszakában összesen 75 fürdő létesült a Magyar Királyság területén. Ezek közül több híres törökfürdő működött olyan városokban, mint Gyula, Szeged, Szekszárd, Bács, Becskerek, Hatvan, Lippa és Eger. Budán a Veli bej-fürdő, a Rudas-fürdő, a Király-fürdő és a Rác-fürdő impozáns kupolacsarnokai a török uralom emlékét őrzik, tanúskodva a kor építészeti örökségéről.
A török kiűzése után a magyarországi fürdőélet folytatódott, és egyáltalán nem merült feledésbe. A 17-18. századra tehető az a jelentős esemény, amikor vidéki gyógyközpontok kezdtek kialakulni. 1743-ban a tihanyi apát kőbe vésettette a balatonfüredi savanyúvíz forrásának felfedezését, ami tovább növelte a hely népszerűségét. Balf fürdőit már a rómaiak is látogatták, de a 1772-ben felépített fürdőháza tette igazán híressé a települést. Hévízen ugyanekkor Festetics György létrehozta az első tutajokra épített fürdőt, amely szintén hozzájárult a gyógyturizmus fellendüléséhez. Parádon pedig a 18. század végén épült meg az első fürdő, így a vidéki fürdőélet virágzása egyre inkább megkezdődött.
A 19. század elején kibontakozó hazafias eszmék terjedésének is színteréül szolgáltak a fürdőhelyek. A modern gyógymódok gyökerei is erre a korra tehetők. Ekkor kezdték a mozgásszervi megbetegedések mellett a felső légúti bántalmak, az anyagcsere, a kiválasztás, illetve a keringési és az idegrendszer betegségeire, nőgyógyászati problémákra is sikeresen alkalmazni a fürdőbeli kezeléseket. A 19. századra már messze földön híressé váltak a pest-budai gyógyfürdők is. A Rác-fürdőről például 1891-ben így írt Gerlóczy Zsigmond orvos és Hankó Vilmos vegyész: "Európa legszebb fürdőintézeteinek egyike".
A fürdőügy kiemelt jelentőségét mutatja, hogy 1891-ben megalakult az Országos Balneológiai Egyesület. A fürdőélet egyik virágkorát a kiegyezés utáni időszak jelentette, ekkor számos fürdő épült az egész országban. Ezek jelentős része a mai Magyarország határain kívül fekszik. A legismertebbek: Pöstyén, Herkulesfürdő, Parádfürdő, Harkány, Félixfürdő, Palics, Bártfafürdő, Csíz, Vihnye. Ekkor kezdett a strandélet is divatba jönni, a Balaton pedig turistákat vonzani. A gazdag társadalmi rétegből származó vendégek abban az időben legalább négy, de sokszor nyolc-tíz hetet is eltöltöttek egy-egy fürdőhelyen. A fürdőorvosok általában 40-60 napos fürdőkúrákat ajánlottak. A férfiak és a nők kevés kivételtől eltekintve még ekkor is külön fürödtek.
Az 1. világháború, valamint az azt követő összeomlás és Trianon mélyreható változásokat idézett elő a Monarchia fürdőéletében. Az elveszített területek fürdői más országokban folytatták pályafutásukat, miközben az európai fürdőkultúra új irányvonalakat keresett. A fürdőzés, amely korábban a gazdagabb rétegek privilégiuma volt, a szocialista eszmék térnyerésével fokozatosan elérhetővé vált a szélesebb társadalmi rétegek számára is. E folyamatot segítette, hogy a csonka Magyarország területén végzett kőolajkutatások során felfedezett gyógyvizek új lehetőségeket teremtettek, lehetővé téve új fürdők létesítését. Ennek eredményeként alakultak ki olyan népszerű fürdőhelyek, mint Bükfürdő, Zalakaros és Hajdúszoboszló, amelyek mind a helyi közösségek, mind a látogatók számára új élményeket kínáltak.
A 21. század elején Magyarországon újra virágzásnak indult a fürdőkultúra, mivel a turizmus fejlesztésének egyik központi elemévé vált. Számos fürdő helyreállítása és modernizálása zajlott, valamint új, lenyűgöző fürdőkomplexumok épültek. Emellett a műemlékfürdők felújítása is megkezdődött, hogy megőrizzék történelmi értéküket. A fürdőkultúra újjáéledését továbbá az egészség megőrzésének és természetes úton történő visszaszerzésének fontossága is táplálja, amelyben a gyógyító víz évezredek óta kulcsszerepet játszik.
