Furcsa számok és szimbólumok díszítik a bejárati ajtót: vízkeresztkor kerülnek fel, de vajon mit is takarnak?
Az idézet "Ízirájder, öcsém!" a híres magyar filmből, a "Kincs, ami nincs" című filmből származik.
Január 6-a nem csupán a karácsonyfa eltávolításának időpontja, hanem egy olyan nap is, amely mélyen gyökerezik a népi hiedelmekben és a keresztény tradíciókban egyaránt. Vízkereszt napja különleges jelentőséggel bír, hiszen nemcsak a karácsonyi ünnepkör lezárását jelzi, hanem a hagyományok és szokások gazdag tárházát is magában foglalja.
Az epifánia, vagyis a megjelenés napja különleges jelentőséggel bír, hiszen ezen a napon emlékezünk meg a kisded Jézus előtt hódoló háromkirályok ünnepéről. A nyugati kereszténység számára ez az időszak nem csupán a három bölcs látogatásáról szól, hanem Krisztus első csodájára is, amely a kánai menyegzőn történt, amikor a víz borrá változott. Az egyházi szempontok szerint azonban a leglényegesebb esemény Jézus tanításának kezdetéhez, megkeresztelkedéséhez köthető a Jordán folyóban. E jeles esemény emlékére a katolikus templomokban mind a mai napig vizet szentelnek, és e hagyomány keretében zajlik a házszentelés is, mely szimbolikus módon kapcsolja össze a hívőket a szent helyekkel és az isteni jelenléttel.
A templomokban január 6-án megszentelt víznek, melyet háromkirályok vizének is neveznek, a régiek olyannyira hatalmas erőt tulajdonítottak, hogy a bölcsőtől a koporsóig számtalan módon felhasználták. Meghintették vele a ravatalt, a betegeket és haldoklókat, a menyasszonyt, az állapotos és a gyermekágyas asszonyt, de tettek belőle a csecsemők, kisbabák fürdővizébe is. Az állatokat is megitatták vele, és magukra is locsoltak belőle, hogy elkerüljék a betegségeket, a rontást. A házat és a földet is behintették szentelt vízzel az áldás érdekében, ezt azonban nem csak a hívek tehették meg, a hivatalos, pap által végzett házszentelés is nagy múltra visszatekintő szokás.
Bár nem csak január 6-án lehet elvégezni, a víz megszentelése miatt a ház- vagy lakásszentelés hagyománya főként ehhez a naphoz, illetve vízkereszt hetéhez köthető. A szentelt vízből a hívek haza is vihetnek, de papot is hívhatnak a házhoz, aki az adott otthont meghinti a vízzel, az ajtófélfára pedig megszentelt krétával írja fel az évszámot, valamint a Krisztus áldja meg e házat, vagyis a Christus Mansionem Benedicat kifejezés szavainak kezdőbetűit, ilyen formában: 20 + C + M + B + 24. A CMB betűk mellett a GMB változat is előfordult, mely a háromkirályok neveinek rövidítése.
A házszenteléshez számos érdekes népi hiedelem fűződik, amelyek gazdagítják a hagyományainkat. Például a lelkésznek először le kellett ülnie, hogy a tyúkok zavartalanul kotolhassanak, hiszen a jó termés érdekében minden apró részlet számított. A szertartás során az égetett gyertya fénye kísérte őket, miközben a gazdasszony a megfelelő helyére ült, hogy biztosítsa a családi boldogságot. A pitvart ilyenkor alaposan kisöpörték, mert úgy tartották, hogy ez segít a házasságra váró lányoknak abban, hogy még az adott évben férjhez jussanak. Sőt, a hiedelmek szerint, ha a lány a gyöngysorát a szőnyeg alá rejti, amelyen a pap átlép, majd a párnája alá helyezi, akkor megálmodhatja, ki lesz a jövendőbeli férje. Ezek a szokások nem csupán a házszentelés részét képezték, hanem a közösség összetartozását is erősítették, miközben a jövőbeli boldogságot szimbolizálták.
A szokás régen szorosan összefonódott a hívek nyilvántartásával és a lélekpénz beszedésével, ám idővel lehetőséget teremtett arra, hogy a lelkésszel személyesebb kapcsolat alakuljon ki. Noha a hagyomány fokozatosan eltűnőben van, még mindig sokan keresnek áldást otthonukra, legyen az vallási indíttatású vagy éppen babonás hiedelem. Gyakran igénylik ezt az újonnan épült házak esetében, vagy a régi épületek felújítása után, sőt, közösségi terek megnyitásakor is.
A házszentelés egy különleges és szimbolikus esemény, amely az ősi magyar házi áldás hagyományos szövegével veszi kezdetét. Ezen a szent alkalmon elhangzik Pál apostol híres szeretethimnusza is, amely a közösség összetartozását hangsúlyozza. A szertartás során nemcsak a szavak, hanem a rituális elemek is fontos szerepet játszanak: a fehér abrosz kihelyezése és a gyertya meggyújtása az asztalon szimbolizálja a tisztaságot és a fényt, amely a házba belép. A pap imádságai során oltalmat kér a lakók számára, külön figyelmet szentelve a gyermekek áldására, ami a család jövőjének védelmét jelzi. A közös imádság pedig megerősíti a közösség összetartását és a családtagok közötti szeretetet. A házszentelés részletes menetéről és a szükséges lépésekről a helyi plébánián érdemes tájékozódni, ahol szívesen nyújtanak információt az érdeklődőknek.
