Ezek a nevelési megközelítések a legnagyobb kárt okozhatják a gyermeked fejlődésében.
Helikopter, tigris, engedékeny: az utóbbi években számos új nevelési stílus vált közismertté a szülők körében. Ezek a figyelemfelkeltő címkék nem csupán divatos kifejezések, hanem fontos eszközök is, amelyek segíthetnek a szülőknek megérteni saját nevelési megközelítéseik előnyeit és hátrányait. Azonban, ha valaki egyetlen modellt mereven követ, az hosszú távon több problémához vezethet, mint amennyi előnyt hoz. Íme öt olyan nevelési stílus, amely káros hatással lehet a gyermek fejlődésére, és sürgeti a szülők változását.
A szülői elutasító nevelés során a szülő távolságtartó módon viselkedik, nem mutat érdeklődést a gyermek iránt. Gyakran magára hagyja a gyereket, aki így magának kell megoldania a felmerülő problémákat, ami lehet, hogy a szülő saját nehézségeiből vagy túlzott elfoglaltságából fakad. Ez a fajta elhanyagoló nevelés nem csupán a gyermekkorban érezteti hatását; a felnőtt gyerekek is gyakran küzdenek azzal, hogy az életükben megjelennek az ezzel járó következmények.
A hosszú távú következmények rendkívül károsak lehetnek, mivel az érzelmi távolság megakadályozza, hogy a gyermekben megfelelő érzelmi kötelékek alakuljanak ki. Ha ezt a problémát nem ismerik fel időben, és nem tesznek lépéseket a megoldás érdekében – akár szakértő bevonásával – akkor súlyos generációs traumák keletkezhetnek belőle.
Akire ez a megközelítés jellemző, az nem túl szigorú, kevés szabályt, határt állít fel, kerüli a konfliktusokat, mintha a szülő túlságosan arra vágyna, hogy szeressék. Emiatt ehhez a stílushoz hozzátartozik az a pozitívum is, hogy a szülő érzelmileg támogatja a gyerekét.
Egyértelműen hátrányos ennek az attitűdnek a következménye, hogy a gyermekek számára létfontosságúak a következmények és a világos szabályok az egészséges fejlődésükhöz, ám ezek gyakran hiányoznak.
A gyerek számára később kihívásokat jelenthet a szabályok betartása, az önállóság elsajátítása és a felelősségvállalás képességének fejlesztése.
A szülő számára kulcsfontosságú, hogy tudatosan meghúzza a határokat, mivel ezek nélkül a gyermek számára nehezebbé válhat a jövőbeli boldogulás. A világ szabályai és keretei segítenek a gyereknek abban, hogy megtanulja, miként navigáljon a kihívások között, és hogyan építse fel saját identitását.
A tigris szülők jellemzője a folyamatosan magas elvárások támasztása, amely a tanulás, a sport vagy más területek terén nyilvánul meg. Ezek a szülők a kiváló teljesítményt követelik meg, ami a gyerekek számára sokszor sikerélményeket hoz, ugyanakkor a napirendjük túlságosan zsúfolttá válhat. Ennek következtében a gyerekek könnyen a feszített nyomás áldozataivá válhatnak, ami hosszú távon érzelmi és mentális terheket róhat rájuk.
Hosszú távon a tigris szülői stílus szorongást, perfekcionizmust és alacsony önértékelést okozhat a gyerekben. Aki magára ismer ebben a nevelési stílusban, az próbáljon meg lazítani, és fogadja el, hogy a gyerek hajszolás nélkül is képes sikereket elérni. Az egyre magasabb elvárások, a teljesítményfókuszú megközelítés helyett a szülői inkább nyújtson érzelmi támogatást a gyerekének.
Az ilyen szülő folyamatosan ott lebeg a gyereke fölött, mintha egy ősi őrangyal lenne, aki sosem hagyja magára. Minden egyes lépését figyelemmel kíséri, és szinte minden döntésbe beleavatkozik. Túlzottan óvja és féltve őrzi, hogy elkerülje a csalódásokat, ezzel azonban megfosztja a gyerekét a fejlődés lehetőségétől. Szinte mindent elvégez helyette, mintha ő lenne a gyerek helyett az élet főszereplője, így megakadályozza, hogy a gyermek saját tapasztalatokat gyűjtsön és megtanulja, hogy a kudarcok részei az életnek.
A gyermek egészséges fejlődésének alapköve, hogy korának megfelelő kihívásokkal találkozzon, és megtapasztalja a hibázás örömét és tanulságait. Ha a helikopter szülő túlságosan óvja őt ezektől a tapasztalatoktól, az a gyerek önállóságának és önértékelésének gyengüléséhez vezethet. Az ilyen szülőknek érdemes egy lépést hátrálniuk, és lehetőséget adniuk a fiataloknak arra, hogy a kudarcaikból tanuljanak. Ez nem csupán növeli a gyermek magabiztosságát, hanem segíti őt abban is, hogy helyes döntéseket tudjon hozni a jövőben.
Az autoriter hozzáállást követő szülő megköveteli a szigorú szabályok betartását és a fegyelmet vár el a gyerektől, és mindez sokszor magas követelményekkel párosul. Nem ritka a kritizálás, a megszégyenítés, akár a bántalmazás bizonyos formája is előfordulhat, valamint hiányzik az érzelmi támogatás. Borzasztóan káros nevelési stílus, mert
Ezért a gyermek szorongásos tüneteket mutathat, és az önbecsülése is csökkenhet.
A változás érdekében a szülőknek gyakran szükséges először saját érzelmeik mélyére ásniuk, hogy hiteles és támogató visszajelzéseket tudjanak adni gyermeküknek. Ahelyett, hogy kemény szavakkal és túlzott szigorról lenne szó, érdemes inkább a gyermek erősségeire és pozitív jellemzőire összpontosítani. Ezáltal támogatóbb légkört teremtve segíthetjük őt a fejlődésben.
Standovár Sára, a LightHouse Center gyermekpszichológusa úgy véli, hogy a legnagyobb nevelési eredmények akkor születnek, amikor a szülő és a gyermek közösen fejlődnek. Sára szerint a nevelési stílusokkal kapcsolatos diskurzusban sok a felszínes kategorizálás, mint például a "tigrisanya" vagy "helikopter szülő" kifejezések, amelyek gyakran nem támaszkodnak valós szakmai alapokra.
Ezek inkább ösztönös, adott helyzetre adott viselkedési mintázatok, nem komplex stratégiák.
A pszichológiai szakirodalom alapján a klasszikus vezetői stílusok - mint az autoriter, a megengedő (laissez-faire) és a demokratikus - jól körülhatárolt kereteket adnak a témának. Az utóbbi évtizedekben ennek nyomán egyre inkább elterjedtek a liberális nevelési megközelítések, melyek célja, hogy olyan gyermekeket neveljenek, akik önállóbbak, belső motivációval rendelkeznek és magabiztosan hoznak döntéseket. Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap a kötődő nevelés is, amelynek alapja a válaszkész és kapcsolódó szülői attitűd. E megközelítések középpontjában a szülő és gyermek közötti kapcsolat erősítése és megtartása áll, hangsúlyozva a bizalom és az érzelmi kötődés fontosságát.
A nevelési elvektől függetlenül egy dolog mindenképpen közös: a biztonság. A gyermekek számára létfontosságú, hogy olyan szülővel rendelkezzenek, aki kiszámíthatóan és figyelemmel van jelen az életükben, figyelembe véve az ő egyedi igényeiket. "Elengedhetetlen, hogy a gyerek olyan emberré fejlődjön, aki képes eligibilis módon boldogulni a világ kihívásaival, önállóságra, társas kapcsolatok kialakítására, alkalmazkodásra és felelősségvállalásra" - hangsúlyozta a gyermekpszichológus.
Túl korán nem érdemes elvárni a gyerekektől, hogy önállóan reagáljanak a különféle helyzetekre. Gondoljunk csak egy csecsemőre, aki képtelen még megnyugtatni önmagát, vagy egy háromévesre, aki nem tudja megoldani a konfliktusait. "Ez nem segíti az önállóságuk fejlődését, csupán a szorongásukat és frusztrációjukat fokozzuk ezzel, hiszen nem állnak készen arra, hogy kezeljék a helyzeteket, és rossz megoldási mintákat sajátíthatnak el" - hívta fel a figyelmet Standovár Sára. Amennyiben a szülő nem figyelembe veszi a gyermek igényeit, vagy nem kínál támogatást a nehéz helyzetekben, úgy nem a gyerek megküzdési képessége fog fejlődni, hanem egy bizonytalan, alárendelődő és feszültebb személyiség alakulhat ki belőle, aki nem tanulja meg, hogyan kezelje a frusztrációt.
Egy másik elterjedt probléma, amikor a gyerekre hárul minden döntés felelőssége, miközben nincsenek világos határok, tilalmak vagy következmények. Ez nemcsak hogy nem növeli a gyerek boldogságát, de a szülő-gyerek kapcsolatot sem erősíti meg. "Szorongást generál a gyerekben, ha olyan fontos kérdésekben neki kell döntenie - mondja a szakértő. - Ijesztő lehet számára, ha nincsenek támpontok, amelyek segítenék őt a határok kijelölésében. Emellett pedig a társas kapcsolatokban való együttműködés és alkalmazkodás képessége is gyengülhet, ami később a szociális helyzetére, valamint az iskolai vagy munkahelyi sikerességére is kedvezőtlen hatással lehet."
Standovár Sára kiemelte, hogy a gyermeknevelés egy folyamatosan változó folyamat, amely nem engedi meg, hogy egyetlen, minden helyzetre alkalmazható szabályt fogalmazzunk meg. A gyerekek reakciói rendkívül sokfélék lehetnek, és emiatt nehezen előre jelezhető, hogy egy bizonyos nevelési megközelítés milyen irányba fogja terelni őket. Minden gyermek egyedi, és a nevelési stílusok hatásai is eltérőek lehetnek, ezért a szülőknek rugalmasan kell alkalmazkodniuk a körülményekhez.
A leglényegesebb, hogy mély érzelmi kapcsolatot és biztonságos kötődést alakítsunk ki a gyermekünkkel. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a különböző élethelyzetekben, a különféle életkorral járó kihívások során, sőt, még a saját változásaink tükrében is megfelelően tudjunk reagálni.
- javasolta a gyermekpszichológus, egy fárasztó nap után, miközben kedvesen mosolygott a kisfiúra.
Az is előfordulhat, hogy a szülőknek vannak elképzelései, hogyan szeretnék nevelni a gyereküket, de a gyakorlatban ez nem sikerül, mert valami rossz minta, családi, transzgenerációs működés húzza vissza őket. Esetleg neurológiai szempontból eltérő gyermeket nevelnek, és nála nem azok a stratégiák válnak be. Ilyenkor a szülő saját maga kénytelen fejlődni. A célokat kell szem előtt tartani - tette hozzá -, és amikor egy szülő elbizonytalanodik, a Google vagy a ChatGPT helyett érdemes pszichológushoz fordulni.
