Elvesztettük Egresi Zsuzsanna grafikusművészt, akinek művészete és egyedülálló látásmódja maradandó nyomot hagyott a művészeti világban.
A Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) csapata, együtt a dunaújvárosi képző- és iparművészek közösségével, mélyszívből búcsúzik Egresi Zsuzsanna grafikusművésztől, aki városunk ikonikus alakjaként hagyott nyomot a művészet világában. Emlékét örökre megőrizzük, nyugodjon békében - az ő szelleme tovább él közöttünk. Nekrológ.
A szomorú hírről az ICA-D hivatalos oldala számolt be - az alábbiakban a nekrológ szerkesztett változatát közöljük!
Egyszer volt, hol nem volt, egy varázslatos erdő mélyén, ahol a fák olyan magasra nyújtózkodtak, hogy leveleik az ég kékjét csipkézték. Az erdő szívében egy kis patak csörgedezett, vize olyan tiszta volt, mint a legszebb gyémánt, és a napfény játékos táncot járt a víz felszínén, mintha apró tündérek fénye villódzott volna benne. Egy napon, amikor a virágok illata betöltötte a levegőt, és a madarak vidám dallamai zengték a fák ágain, egy különleges lény bukkant fel a fák között. Ő volt Elira, a szelíd tündér, akinek haját a napfény aranyszálaiból fonták, szemei pedig a legmélyebb tavak titkait rejtették. Elira minden reggel a patak partján ült, és a víz tükrén nézegette a saját, csillogó alakját, miközben álmokat szőtt a jövőről. A napok teltek, és Elira egyre inkább vágyott az ismeretlen kalandokra. Egyik reggel, amikor a harmat még az aljnövényzeten csillogott, úgy döntött, elindul a világ felfedezésére. A lába alatt a puha fű susogott, mintha bátorította volna, hogy merészkedjen tovább. Az erdő mélyén találkozott egy bölcs öreg baglyal, akinek szárnyai alatt titkok lappangtak. A bagoly, akit mindenki csak Tuddaként ismert, a tudás őrzője volt, és Elira szemeibe nézve így szólt: "Fiatal tündér, a világ tele van csodákkal, de ne feledd, hogy az igazi kaland nem csupán a távolság felfedezéséről szól, hanem arról is, hogy megismerd önmagadat." Elira szíve megtelt izgalommal, és ahogy tovább haladt, a fák sűrűsödtek, és a napfény egyre inkább titokzatos árnyakat varázsolt a földre. Találkozott csodás lényekkel, akik mind más-más történetet meséltek el neki, és minden egyes találkozás egy újabb színt hozott az életének palettájára. Ahogy az est közeledett, és a nap lassan búcsút intett, Elira rájött, hogy a legnagyobb kincs, amit felfedezett, nem csupán a kalandok, hanem az a sok-sok barátság és tapasztalat volt, amelyeket a szívében hordozott. A csillagok már fényleni kezdtek az égen, és Elira tudta, hogy az útja még csak most kezdődött. Mert a világ tele van mesékkel, és ő készen állt arra, hogy írja a sajátját.
Egresi Zsuzsanna 1954. december 11-én látta meg a napvilágot Sztálinvárosban, egy művészcsalád tagjaként. Édesanyja, E. Tóth Ila, elismert szobrászművész, már gyermekkorában bevezette őt a kreativitás világába, így Zsuzsanna már fiatalon felfedezhette a művészet különböző formáit: zenét hallgatott, írt és rajzolt. Gimnáziumi évei alatt kezdett el verseket alkotni Kiss Kálmán író és magyartanár útmutatásával. Írásaiból több kötet is született, melyeket saját illusztrációkkal díszített, ezzel is kifejezve egyedi stílusát és művészi látásmódját.
Alkotóművészi pályáját autodidakta módon kezdte. A rajzolás alapjait a város képzőművészeti szakköreiben, elsősorban ifj. Koffán Károly festőművész segítségével sajátította el. A magyar grafika tradicionális vonalát követve alakította ki egyéni, részletgazdag, meseszerű stílusát, képei izgalmas tájakra repítenek bennünket, elbűvölő alakjai segítségével fantasztikus kalandokban lehet részünk. A családi minta mellett Kondor Béla, Nagy László és Gross Arnold egyaránt hatott művészetére.
Közéleti tevékenységet is folytatott.
A Magyar Képzőművészeti Alaphoz 1980-ban csatlakozott, ezzel hivatásos képzőművésszé avanzsált. Egy évvel később felvételt nyert a Brera Akadémiára, ahol a díszlettervezés rejtelmeit sajátította el. Hosszú éveken át Milánóban élt, ahol a Nürnberger Phantasten csoport tagjaként tevékenykedett. Édesanyja gondozásának szükségessége miatt azonban a kétlaki életmód mellett döntött, így egyre több időt töltött szülővárosában. Itt aktívan részt vett a számára fontos helyi közéletben is. 2019 és 2024 között Dunaújváros Megyei Jogú Város Oktatási, Kulturális és Társadalmi Kapcsolati Bizottságának tagjaként munkálkodott, elkötelezetten támogatta a helyi kulturális élet fellendítését és megőrzését.
Hiányozni fog a nevetése, amely mindig vidámságot hozott, érzékeny lelke, amely minden apró részletre felfigyelt, és az a finomság, ami minden pillanatot különlegessé tett. Az örökös elegancia, amely minden megjelenését jellemezte, és az erő, amellyel kiállt a véleménye mellett, mind-mind mély űrt hagynak maguk után. Hiányozni fognak az újabb Egresi-rézkarcok, festmények – legyenek színesek vagy fekete-fehér árnyalatúak, örömteliek vagy szomorúak –, valamint a meg nem írt versek és novellák, azok az illusztrációk, amelyek sosem készültek el, de mindig ott lebegtek a képzeletünkben.
