Az élet hullámzó tengerén, néha a csúcsra érkezünk, máskor pedig a mélységekben találjuk magunkat.
Papírmasé fejek, bableves illata, és egy kis szamba - így alakult a legendás szökés Alcatrazból.
Boulogne-sur-Mer két dolog miatt vált Matthieu, a tízéves kisfiú számára, különlegessé. Először is, itt látta meg a napvilágot Franck Ribéry, a francia labdarúgó-válogatott egykori kiemelkedő játékosa. Másrészt, ezen a napon, július 6-án, a Tour de France második szakasza éppen itt zárul. Matthieu számára ezek a tények teszik a várost igazán emlékezetessé.
Matthieu szobájának falait számos poszter ékesíti, s közöttük a legmeghatározóbb helyet Bernard Hinault foglalja el. Bár sosem volt alkalma személyesen találkozni a legendás ötszörös Tour-győztessel, mégis igazi példaképként tekint rá. Nem véletlen, hogy a francia kerékpársport ikonjának számít, hiszen ő az utolsó francia versenyző, aki diadalmaskodott a háromhetes hazai körversenyen, méghozzá pontosan negyven évvel ezelőtt, 1985-ben.
A Hinault-t megörökítő kép alatt egy hófehér papírlapon Matthieu szép kézírásával egy inspiráló idézet található:
Amíg lélegzem, harcolok.
Bernard Hinault, a francia kerékpáros legenda, nem csupán a versenyeken elért sikerei miatt vált híressé, hanem a sportág iránti szenvedélyével és eltökéltségével is. Képes volt a legnehezebb pillanatokban is összeszedni magát, és mindig a legjobbját nyújtani a pályán. Hinault öröksége nemcsak a győzelmekben, hanem a kerékpársport fejlődésében és népszerűsítésében is megmutatkozik.
Matthieu mióta az eszét tudja, kerékpárversenyző szeretne lenni. Komolyan is veszi, amit mond, hiszen a fáradtság legkisebb jele nélkül rajzolja le magát, miközben sárga trikóban átveszi az összetett győztesének járó trófeát Párizsban. A képen feltűnik a Champs-Élysées és a Diadalív, a háttérben az Eiffel-torony és egy hatalmas francia zászló.
Persze, a tízéves fiú nem csupán úgy készül élete legfontosabb napjára! Gondosan megtervezte a napját: reggeli után öt kört fog biciklizni a környék utcáin Léonnal, aztán pedig a nagymama ínycsiklandó palacsintája következik. Ezt követően pedig már csak annyira van szüksége, hogy a kanapéra huppanjon, mert elindul a közvetítés a nap izgalmas szakaszáról.
Apropó, nagyi! Matthieu apukája rengeteget mesélt neki arról, milyen is volt az élet Franciaországban abban az időszakban, amikor mindenki megpróbálta elfelejteni a második világháború szörnyűségeit. Senki sem volt könnyű helyzetben, de amikor elkezdődött a Tour, mintha egy varázslatos érintés hatására minden megváltozott volna. Az emberek vidámak lettek, összegyűltek a rádió körül, élénk beszélgetések bontakoztak ki, mosolyogtak, és nem a múltba, hanem a jövőbe tekintettek.
Matthieu-nek gyakran eszébe jut a nagypapája, akivel rengeteget diskuráltak a kerékpározásról.
Tudod, kisfiam, az élet olyan, mint egy hosszú kerékpározás egy festői úton. Megkaptad a lehetőséget, hogy felfedezd és élvezd az utazást, de a tempót és az irányt te határozod meg. Lesznek nehéz pillanatok, amikor a dombok meredekek, és a szél ellened fúj, de ha kitartasz, és nem félsz a kihívásoktól, végül el fogsz érni a célodhoz. A legfontosabb, hogy soha ne lassíts, és soha ne add fel, még akkor sem, ha az út néha rögös. Minden pedálfordítás közelebb visz a célhoz.
Délután öt óra. Boulogne-sur-Mer belvárosában hatalmas tömeg gyűlt össze. A levegő tele van feszültséggel, ahogy az utolsó méterekhez érkezik a verseny. Az izgalom szinte tapintható, a nézők lelkesen buzdítanak, miközben az adrenalinszint az egekbe szökik. Az extázis, a tapsvihar, a boldog és könnyes pillanatok mind egyesülnek ebben a felejthetetlen pillanatban.
Matthieu ismét ábrándozott arról, hogy egy csodás napon ő fog a dobogó legfelső fokán állni, a dicsőség csillogásában.
Hajnali négy óra. Matthieu felébred álmából, zihál, teste teljesen izzadt. Azt álmodta, hogy a szakaszgyőzelemért küzd az Alpe d'Huezen, fülében pedig az ikon, Eddy Merckx szavai csengtek: Az nyeri meg a versenyt, aki a legtöbbet képes szenvedni.
