A ház fölött szenderegve, mint titkos őrök, drónok keringenek az égen. Fényes szárnyaik a napfényben csillognak, miközben csendben figyelik a világot alant. Modern technológia és futurisztikus elegancia találkozik, ahogy ezek a repülő gépek felfedezik a k
Létezik egy világ. Lehet, hogy csak a képzelet szüleménye, talán valóságos, vagy csupán egy álom foszlányai. Ki tudja? Annyi biztos, hogy nem éppen a legideálisabb létezés.
Ebben a világban a falvak csendje már régóta eluralkodott. Az idősek, mint árnyak, néha megjelennek a kapu előtt, hogy leskelődjenek, vajon érkezik-e a postás, vagy talán a Kaszás sorsa vár rájuk. Szívük mélyén reménykednek, hogy a fiú, az unokákkal, egyszer csak feltűnik az utca végén. Jobb esetben a határ túloldalán pihennek, de a sötétebb lehetőségekről inkább senki sem beszél. Az ilyen gondolatok nem ígérnek semmiféle földi viszontlátást.
Ebben a világban a férfiakat úgy keresik, mint ahogyan a sintér a kósza kutyákat keríti be. Az udvarok felett drónok szelik át az eget, mint árnyékos őrszemek. A kis vasmadár lassan köröz, kíváncsian figyeli a zajokat, és várja, hogy felfedezze a következő célt.
Létezik egy világ, ahol az emberek szívét a bizalmatlanság fojtogatja. Félelem és bizonytalanság lengi körül mindennapjaikat. A sziréna hangja vörös riasztásként zúg, jelezve a reggel nyolc órát, mint egy sötét himnusz. A különböző kultúrák találkozása helyett inkább ütközések várnak ránk, ahol a gyerekek lelkébe ültetett nemzettudat egyre inkább nacionalizmusba torkollik.
Létezik egy világ. Nyirkos és szürke. Minden nappal egyre inkább elhomályosul a tudat. Az emlékek lassan szétesnek, mint a régi, elhalványult fényképek. Vajon ez a valóság? Vagy csak egy álom kísért? Lehet, hogy csupán elfeledkeztem az ébresztőóra beállításáról, és az idő megszűnt létezni.
