Megdöbbentő, hogy hány embert manipulál a CIA különféle betegségekkel.
Egy volt CIA-kém, Andrew Bustamante felfedte, hogy a Központi Hírszerző Ügynökség direkt szorongó munkatársakat keres bizonyos pozíciókba, mert az ilyen betegeket szuperképességűeknek tartják. Egy szociopata hajlamú egykori kém pedig azt részletezte, miért jó az ügynökségnek, ha gátlástalan és empátia nélküli katonái vannak.
Érdekes megfigyelni, hogy Bustamante nem említette a hipermnéziát, amely valódi szupererőként hat, hiszen aki ebben szenved, az képtelen a felejtésre, és minden apró részletre emlékszik az életéből. Jelenleg csupán 60 emberről tudunk a világon, aki ezzel a különleges állapottal él. Esetleg említhette volna a fájdalomra való érzéketlenséget is, vagy a német Wim Hofot, aki a hideg iránti rendkívüli ellenállásával tűnik ki – ő például a -40 fokot sem érzi hidegnek, köszönhetően egyedülálló rendellenességének. Nyilvánvaló, hogy a legideálisabb, ha az ügynök nem ismer félelmet, amit az Urbach-Wiethe-kór okoz – egy genetikai rendellenesség, amely a teljes félelemhiányt eredményezi, és körülbelül 300 embernél fordul elő világszerte.
Bustamante hét éven át titkos CIA-tisztként dolgozott, így alaposan megismerkedett a szervezet működésével. Véleménye szerint a szorongással küzdők különleges értéket képviselnek a CIA-nál, mivel koncentráltabbak, gyanakvóbbak, és a memóriájuk is kiemelkedőbb, mint a „szokásos” egészséges embereké. Meglepetésként szolgál, hogy a szorongás szuperképességként is felfogható. Ha visszaemlékezünk néhány filmsorozatra, könnyen eszünkbe jutnak azok a stresszes, visszahúzódó karakterek, akik akaratlanul kerülnek a kémjátszma középpontjába, és meglepő módon sikerrel veszik az összes akadályt, legyen az puskagolyó, fizikai támadás vagy véres félreértés. Például gondoljunk a „Magas szőke férfi felemás cipőben” című filmre, ahol a főszereplő éppen ilyen helyzetbe kerül.
A szorongás ugyanis életben és élesben tart, ahogy Bustamante fogalmazott. Persze káros lehet, ha az ember nem tudja, hogy kezelje.
A szorongás gyakran egy olyan örvénybe vonhat be minket, amelyből nehéz kikerülni. A CIA azonban különleges módszereket tanít ügynökeinek, amelyek segítségével képesek regenerálódni és energiáikat tudatosan beosztani. Ezzel nemcsak mentális egészségüket őrzik meg, hanem a stressz kezelésében is hatékonyabbá válnak.
Bustamante felesége is szorongó CIA-ügynök, de megtanulta, hogyan ne temesse maga alá a szorongás és azt is, hogy milyen rutinnal tudja kezelni. Például nagyon odafigyel az étkezésére, reggelire mindig tojást eszik és teát iszik. Ez az állandó szokás kiszámíthatóvá teszi a reggeleket, sőt az egész napra hat, mert ahogy az ex CIA-ügynök fogalmaz: "Az emberek nem veszik észre, hogy a napközbeni szorongás 90 százaléka a kora reggel első két órájában alakul ki."
Bustamante egyébként a CIA előtt az amerikai légierőnél szolgált, majd jelentkezett a Békehadtestbe. Repülősként a nukleáris interkontinentális ballisztikus rakéta (ICBM) hadműveletekre szakosodott, illetve kitüntetésekkel tért haza Afganisztánból és Irakból. Szerinte egyébként azok a technikák, amiket a szervezet alkalmaz a jobb ügynökök kinevelésében, simán alkalmazhatóak a civilek mindennapjainak jobbá tételében is. Így tanulta meg ő is, hogy milyen fontos a nap normális, kiegyensúlyozott kezdése.
A reggelek sokszor nem a legideálisabb módon kezdődnek, hiszen jellemzően a koffein, a telefonunk zümmögése és a nyomasztó hírek uralják az első pillanatok varázsát. Ez a stresszes kezdés pedig máris megemeli a vérnyomásunkat. Bustamante azt javasolja, hogy reggelente tegyük félre a telefonunkat, és próbáljunk meg egy kicsit távol maradni a digitális zajtól.
Egy másik volt CIA-ügynök, John Kiriakou 14 évig szolgált a szervezetnél, azt mondta, a cég szívesen alkalmaz szociopata hajlamú embereket, akikben nincs empátia, nem érdeklik a többi emberek érzései, bárkit manipulálnak, és lelkiismeret-furdalás nélkül ártanak idegeneknek, ha azzal saját céljaikat segítik megvalósulni. Ezeket az embereket lehetetlen irányítani, de ők simán hatalmukban tartják például a hazugság-vizsgálót, mert a szemük sem rebben, ha lódítani kell. A CIA legmagasabb köreiben is dolgoznak ilyen karakterű, mindenkin átgázoló kollégák. A mentális zavarokkal küzdők ugyanis jobb kémek lehetnek, erre egyébként magát hozza példának Kiriakou, mert ő is szociopata hajlamú,
Közben azzal próbálta megnyugtatni önmagát, hogy a hősies jófiúk oldalán harcol, és ezzel hazáját szolgálja. A toborzás során már hamar kiderül, ki milyen mélységekig hajlandó elmenni, hiszen feltesznek egy érdekes kérdést: mit tenne a jelölt, ha egy fontos iratot kellene elvennie valakitől, aki nem akarja átadni azt? Kiriakou például nem habozna, betörne a címzetthez, hogy megszerezze az iratot, mert meggyőződése szerint az illető biztosan a rossz fiúk táborához tartozik – lehet, hogy egy orosz tudós, míg ő maga a jó fiú szerepében tetszeleg.
