Csak azért is kertész – Kosztka Ernő számára ez nem csupán egy foglalkozás, hanem egy életstílus és hivatás. Bálint gazda pedig a számára megtestesíti a tudást és szenvedélyt, amit a természet iránt érez.
Több mint harminc éve formálja a kertkultúrát Kosztka Ernő magyarországi kertészmérnök - akit sokan csak "kalapos kertészként" ismernek. Pályafutása gyümölcstermesztéssel indult, ám mára egy stabil, sok lábon álló kertépítő vállalkozás élén áll. Számára a kert nem csupán fűnyírás vagy növényültetés, hanem egy élő rendszer, teljes értékű élettér, életforma. Nemcsak kerteket tervez és épít, hanem tudást is közvetít: tanít, mentorál, közösséget kovácsol, mindezt szívvel, lélekkel és rendíthetetlen elszántsággal teszi. Pályáját és szemléletét végig meghatározta egy különleges példakép: Bálint gazda, akivel élete több alkalommal is sorsszerűen összefonódott.
A kertészeti pályája kezdetben nem volt éppen sima és problémamentes. Számos kihívással kellett szembenéznie, de kitartása és szenvedélye végül elvezette őt ahhoz, hogy kertészmérnökké váljon. Milyen utat járt be, hogy elérje ezt a célt?
Valóban, kezdetben nem sikerült felvételt nyernem a Kertészeti Egyetemre, ami óriási csalódás volt számomra. Azonban a sors furcsa fintoraként végül négy diplomát szereztem, mindegyiket a kertészet különböző területein. A pályafutásomat gyümölcstermesztésben kezdtem, ahol a feleségemmel közösen indítottunk egy traktoros brigádot, mindezt egy szolgálati szobából irányítva. Tele voltunk romantikus álmokkal, hogy a természet közelségében, családias légkörben dolgozunk. A valóság azonban merőben eltért az elképzeléseinktől. A gyümölcsösök világa kiszámíthatatlan volt: az egyik évben bőséges termés, a következőben pedig fagykár, jégeső vagy éppen az ingadozó piaci árak okoztak fejtörést. Két gyermek mellett ez a bizonytalanság nem volt könnyű teher.
A legnagyobb gond az volt, hogy nem tudtuk kiszámíthatóan fenntartani a családunkat csak ebből. Épp ezért volt fordulópont, amikor egy barátom azt mondta: "Ernő, próbáld meg a kertépítést." Fogalmam sem volt, mire vállalkozom, de éreztem, hogy új irányra van szükség és innen indult el minden. A sors különös játéka, hogy ugyanabban a szobában kezdtem, ahol egykor a neves kertészmérnök Bálint György, akit mindenki Bálint gazdaként ismert. Tőle sok mindent tanultam, vagy próbáltam tanulni. Ő mindig azt mondta: "Ernő, mindig arra figyelj, hogy az alapoknál kezd." Ez azóta is vezérelv számomra.
A rendszerváltás után a kertépítés hazánkban még gyerekcipőben járt, mint egy újonnan felfedezett terület, tele lehetőségekkel és kihívásokkal. Az emberek ekkor kezdték el felfedezni a természet közelségét, és egyre többen vágytak arra, hogy saját zöld oázisukat hozzák létre. A kezdeti lépések gyakran bizonytalanok voltak; sokan nem rendelkeztek elegendő tapasztalattal, és a megfelelő szakmai tudás is hiányzott. A kertépítőknek szembesülniük kellett a korlátozott anyagellátással, hiszen a piac még nem volt telített a különféle növényekkel és kerti felszerelésekkel. Az embereknek sokszor maguknak kellett kreatívan megoldaniuk a problémákat, például helyi növényfajták használatával vagy új technikák bevezetésével. Emellett a pénzügyi források is szűkösek voltak, így sok kertésznek okosan kellett gazdálkodnia a rendelkezésre álló eszközökkel és anyagokkal. Ezek a kezdeti nehézségek azonban nem gátolták meg a lelkesedést; a kertépítéshez való hozzáállás fokozatosan formálódott, és a közösségi összefogás is egyre erősebbé vált. A kihívások ellenére a kertépítés iránti szenvedély és az új lehetőségek felfedezése végül új irányokat és inspirációt hozott a szakmában.
- Olyan, hogy "kertépítő szakma" akkoriban még csak kialakulóban volt. A legtöbb embernek fogalma sem volt róla, mit jelent ez pontosan és - őszintén szólva - nekünk sem. Fogalmam sem volt, milyen sokféle tuja létezik, de tudtam gödröt ásni, és nem féltem a munkától. Ez volt a kezdet. Az első kivitelezett kertünk inkább ösztönből született: kis szegély, sziklakert, smaragdtuja, ahogy azt sokan csinálták. De a megrendelő boldog volt, és ez nekünk is sokat jelentett. Idővel viszont rájöttünk, hogy ez kevés. Elkezdtünk terveket készíteni, először csak spirálfüzetbe, majd egyre professzionálisabb formában. Ráébredtünk, hogy nem elég megcsinálni a kertet, meg is kell előtte álmodni. Ez egy fordulópont volt a gondolkodásban.
Hogyan alakult át ez a projekt egy több lábon álló vállalkozássá?
A fejlődésünk egy folyamatos építkezés volt, lépésről lépésre haladva. Volt olyan időszak, amikor a gyümölcsösünk támogatta a kertépítési projektjeinket, máskor pedig a kertépítés segített megőrizni a gyümölcsöst. Ez a tapasztalat tanított meg minket arra, hogy a sikerhez elengedhetetlen a sokoldalúság: a kertépítés, a kerttervezés, a gyümölcsös és az áruda mind fontos szerepet játszanak. Ma már három kivitelező csapatunk, két tervező kolléganőnk és egy árudánk működik, és a családunk is aktívan részt vesz a mindennapi feladatokban. A kert mára egy komplex ökoszisztémává alakult; burkolatokat, hidakat, vasutakat és alagutakat is építünk. A növények gyakran csak a teljes kép 20%-át teszik ki. Közben a megrendelőink igényei is átalakultak. Ma már nem csupán esztétikai szempontokat keresnek, hanem olyan kerteket, amelyek élhetőek, fenntarthatóak, és természetközeli élményeket is kínálnak.
- Mitől válik valaki igazán jó kertépítővé manapság?
- Aki ma kertet épít, annak számos szakágban kell tájékozottnak lennie: víztechnika, burkolás, faépítészet, növényismeret, öntözőrendszerek, díszvilágítás és mindezeket integrálni kell. Egy kertépítőnek hat-nyolc szakma készségeit kell értenie. Természetesen lehet bevonni alvállalkozót, de tudni kell, hogy mit miért csinálunk. Éppen ezért különösen fontos a szakmai utánpótlás. Ezért is veszünk részt szakmai világversenyeken. Ott a legkisebb hiba is számít. Két milliméter eltérés a burkolatban még megengedett. Ha három, az már nullapont. Mi azon dolgozunk, hogy a következő generáció ezt már természetes szinten tudja.
- Mit jelent Önnek ma kertépítőnek lenni és hogyan látja a szakma jövőjét?
Számomra ez a szakma nem csupán egy foglalkozás, hanem egy hivatás, amely tele van lehetőségekkel és kihívásokkal. Egy folyamatosan fejlődő területről van szó, ahol mindenki, aki értékteremtésre törekszik, kulcsszereplő. Éppen ezért vállaltam el a szakmai celeb szerepet; nem a hírnév hajszolása miatt, hanem mert mélyen hiszek abban, hogy a tudás átadása elengedhetetlen. Mi vár ránk a jövőben? Gyermekeink kezdetben távol álltak attól, hogy átvegyék a stafétát, de most már velünk együtt dolgoznak. Bízom bennük, és abban, hogy ők is folytatják ezt a szemléletet: a minőségre törekvést, a tisztességes munkát és a közösségi gondolkodást.
Engedje meg, hogy zárásként megosszak egy történetet Bálint gazdáról. A negyedik nap történetét. Bálint Gyuri bácsi a második világégés idején munkatáborba került. A táborban 43 kilóra lefogyva, kemény munkával kellett túlélnie. Négyen voltak egy csapatban, és négyen kaptak egy negyed kenyeret naponta. Azt találták ki, hogy minden nap más szeleteli fel a kenyeret, igazságosan, négy egyenlő részre. Gyuri bácsi a negyedik napon volt soros. Egyszer megkérdeztem tőle: te Gyuri, miért vártad mindig a negyedik napot, hisz mindenki ugyanolyan, egyforma szeleteket vágott? Azt felelte: "igen, de amelyik nap én vágtam fel a kenyeret, aznap enyém volt a morzsa". Szóval, ha nehéz helyzetben vagyok, akkor én erre gondolok. Ez a szemlélet - az emberség, az egyenlőség, az odafigyelés - ugyanúgy fontos a kertben, mint az élet minden más területén.
