A tizenegyespárbaj színpadi bohózattá változott, de ez nem csupán a véletlen játéka – mögötte alapos tudomány áll.
Van egy rossz hírünk a szerelmeseknek: a hűség mintaképei valójában csapodárok
Drámát hozott a liverpooli éjszaka kedden, amikor a végső győzelemre is esélyesnek gondolt Liverpool a rendes játékidő 1-0-s elvesztése után büntetőpárbajra kényszerült a Paris Saint-Germain elleni Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő visszavágóján. Amit Darwin Núnez és Curtis Jones elhibázott lövésével elbukott. "Micsoda pech!" - mondhatják a Liverpool-szurkolók. De tényleg balszerencséről van szó?
Amióta a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség 1891. június 2-án Glasgow-ban gondolt egy nagyot, és bevezette a büntetőrúgást, évszázados izgalmakat, csalódást és örömet okoztak ezek a feszült szituációk. A 11-es ugyanis kívülről nézve teljes lutrinak tűnik, sokszor a legnagyobb sztrárok képtelenek 7,32 × 2,44 méteres területre belőni a 120 kilométer per órás sebességgel megrúgott labdát egy véletlenszerűen (?) valamelyik irányba elvetődő kapus mellett.
A statisztikák azt mutatják, hogy a büntetőrúgások 70-75 százalékában rezeg a háló, azaz nagyjából négyből három bemegy. A büntetőpárbaj pedig csúcsra járatja ezt a kapus és lövők közötti amúgy is esélyegyenlőtlen szituációt. Ezért is szól úgy a mondás, hogy "tizenegyest csak rosszul lehet rúgni, és védeni nem lehet". Na de igaz ez?
A kutatók egyre csak csóválják a fejüket, hiszen mélyen meggyőződtek arról, hogy a tizenegyespárbaj során a kapus és a lövő sorsa nem csupán a véletlen, a szerencse vagy valamilyen felsőbb hatalom kegyének köszönhető. Valójában léteznek olyan bizonyított törvényszerűségek és előre jelezhető viselkedési minták, amelyeket ügyesen kihasználhatunk a büntetőpárbajok során.
kapusok vetődési hatósugara, más néven "vetődési tér", csupán a kapu területének körülbelül 70%-át fedi le. Ez a tény arra utal, hogy a támadóknak érdemes a kapu azon részeire összpontosítaniuk, ahol a kapus kevesebb eséllyel tud védeni, vagyis a fennmaradó 30%-ra. Mélyreható kutatások igazolták, hogy a kapusok mozgásának és reakcióidejének korlátai miatt ez a stratégia különösen hatékony lehet.
1997 óta azonban a kapusoknak nem kell mozdulatlanul maradniuk a kapu közepén a labda elrúgásáig, saját vonaluk mentén mozoghatnak, ami alaposan megváltoztatta a kapus hatótávolságát statikus jellegét. Igaz, amíg oldalra mozdulva jobban lefedik az egyik sarkot, addig kinyitják a másikat. Arról nem is beszélve, hogy az kapus mozgásának iránya is nagy lehetőség a lövőnek, ha dafke a másik irányt veszi célba.
Egy másik kihasználható előny a kapusok pszichológiai tévedése, amelyet eredetileg a szerencsejátékosok illúziójának neveznek. Ennek lényege, hogy amikor egy eseménysorozatot figyelünk, hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a következő esemény eltér az előzőktől. Például, ha a rulettkeréken többször is feketét pörgetnek ki egymás után, egyre inkább arra ösztönöz bennünket, hogy a pirosra tegyük a tétünket. A kapusok is hasonló pszichológiai mechanizmusok szerint reagálnak egy büntetőpárbaj során. Ha az ellenfél játékosai sorozatosan a kapu bal oldalára céloznak, a kapus valószínűbbnek érzi, hogy a következő lövés a másik irányba, azaz jobbra fog irányulni, így hajlamosabb lehet arra, hogy arra vetődjön.
Ha a lövők tudatában vannak ennek a pszichológiai jelenségnek, akkor érdemes lehet ugyanabba az irányba rúgni a labdát, ahogyan azt korábban a csapattársaik tették. Egy 36 éves Vb- és Eb-mérkőzéseit elemző kutatás azonban rávilágított, hogy a játékosok nem igazán használják ki ezt a lehetőséget.
Az Exeteri Egyetem tudósai rendkívüli érdeklődéssel vizsgálták, miért szenved Anglia folyamatosan kudarcot a büntetőpárbajok során. Megdöbbenve fedezték fel, hogy amikor a játékos feszült és ideges, ahogy a labdához lép,
így valószínűbb, hogy a játékos a kapusra összpontosít, ezért az esetek többségében középre lő.
Ez egy izgalmas lehetőség a kapusok számára, amennyiben tudomásuk van róla. A kutatások szerint a szorongó, izguló játékosok lövéseit húsz százalékkal nagyobb eséllyel hárították a kapusok. Más szavakkal: azok, akik nyugodtak maradtak a tizenegyesrúgás pillanataiban, 20 százalékkal eredményesebbek voltak. A kapusok nem kaptak semmiféle előzetes információt vagy segítséget. Ha a szerencse is melléjük áll, akkor a lövő esetleges hibáira, mint például a kapufára vagy a fölé lőtt labdára összpontosíthatnak. Ez a fajta mentális nyomás viszont rontja a gólszerzés esélyeit. Általánosan elmondható, hogy a kognitív szorongás szinte mindig gyengébb teljesítményhez vezet.
