Az olasz Gera Zoli, a fogszabályzós varázsló, a láthatatlan jobb-bunkó és a furcsa bíró – ilyen különleges szereplők tűntek fel minden idők egyik legemlékezetesebb mérkőzésén.

Összesen 13 gól, elképesztő játék, ritkán látható fordítások és visszafordítások, óriási bírói bakik - vagy sasszemű, bölcs ítéletek! - plusz nagy személyes sztorik a hát- és előtérben: a BL-történet talán legjobb párharca volt a két Barcelona-Inter elődöntő.

A legnagyobb optimisták sem igazán sejtették, hogy a máris a legizgalmasabb mérkőzések közé emelkedett 3-3-as barcelonai első találkozó után még tovább lehet fokozni a feszültséget, de végül sikerült. A kedd esti milánói visszavágón nem csupán a gólok száma növekedett, hanem a fordulatok is újabb szintre emelkedtek.

A hazai pályán szereplő Inter a meccs elején sokkal agresszívebben és magabiztosabban lépett fel, mint az előző összecsapás során, ezzel meglepve és egy félidő erejéig zavarba hozva a Barcelonát. Nem véletlen, hogy az első találatukat Lautaro Martinez szerezte, miután az ellenfél térfelének közepén sikerült kicsikarniuk a labdát. A második gól pedig egy rendkívül vitatott büntetőből született, amelyet a Barcelona szurkolói és sok semleges néző is egy ügyes Cubarsi-szerelésként értékelt minimális érintéssel.

A második félidőre a Barcelona teljesen felpörgött, és olyan erővel ostromolták az Inter kapuját, mint az első mérkőzés során. Hat perc leforgása alatt sikerült is kiegyenlíteniük, bár az első gól szerzője, Garcia egy 100%-os helyzetet rontott el, és a bíró VAR-ozás után, a mai napig vitatott módon, 11-es helyett szabadrúgást ítélt a katalánok javára. Két perccel a rendes játékidő vége előtt Raphina lőtte a győztes gólt, legalábbis így tűnt mindenkinek a stadionban, kivéve az Inter játékosait. A hosszabbítás második percében Lamine Yamal hatalmas kapufát lőtt, és az ellentámadásból, egy vitatott Dumfries-taposás után, a 37 éves Acerbi, aki mintha egy romantikus sportfilm főszereplője lenne, egyenlített. Végül Frattesi a fáradt Barcelona-védők között belőtte az Inter győztes gólját, ezzel megpecsételve a mérkőzés végkimenetelét.

De minden történésnél erősebb volt a négy főszereplő kisugárzása.

Az Inter egyenlítő gólját a 37 éves, de ötvennek kinéző Francesco Acerbi, a középhátvéd lőtte, ezzel megszerezve első találatát az idényben, ráadásul ez volt élete első gólja a Bajnokok Ligájában. Eddig csupán egy nála idősebb játékos, a Manchester United legendája, Ryan Giggs tudott gólt szerezni a BL kieséses szakaszában – ő is mindössze két hónappal volt idősebb Acerbinél. Ez már önmagában is figyelemre méltó történet, de Acerbi ennél is több: egy igazán különleges figura, aki egyedi karrierjével tette emlékezetessé a pillanatot, amikor az Intert a döntőbe juttatta, megakadályozva ezzel, hogy a Barcelona a rendes játékidőben elérje ezt a célt.

Acerbi Milánó környékén látta meg a napvilágot, és fiatal korában az AC Milan "Fossa dei Leoni", azaz Oroszlánbarlang nevű ultracsoportjának lelkes tagja volt. A foci iránti szenvedélyét azonban 14 évesen félretette, hogy inkább a barátokkal való szórakozásra és bulikra összpontosítson. Ezt követően egy kis időre eltávolodott az élsport világától, hasonlóan Gera Zolihoz, és egy ideig csak sodródott. Végül, húszéves korában elhatározta, hogy újra nekifog a futball karrierjének, és visszatalál a pályára.

Ez az életmód azzal járt, hogy húszévesen még csak a negyedosztályban játszott és az első másodosztályú szerződését is csak 22 évesen kapta meg. De hiába indult be lassan a karrierje, az egészhez nem volt igazán nagy kedve, csak az apja kedvéért csinálta, hogy az ne cseszegesse tovább. Utólag legalábbis ezt nyilatkozta.

2011-ben, mindössze 23 éves korában mutatkozott be a Serie A-ban a Chievó színeiben. Bár a szezon második felében csatlakozott a kerethez, bő egy tucat mérkőzés elegendő volt ahhoz, hogy gyerekkori álmainak csapata, a Milan felfigyeljen rá. Így 2012-re már a piros-feketék játékosaként ünnepelhette magát. Sokan azt gondolnák, hogy innentől kezdődött a mesés karrierje, de a valóság sokkal súlyosabb volt: Acerbi mély depresszióba süllyedt, miután apja, aki kulcsszerepet játszott az ő sikerében, mindössze négy hónappal a milánói szerződése előtt elhunyt. Ez a tragédia rányomta a bélyegét az életére, és a korábbinál is intenzívebb alkoholfogyasztásra ösztönözte, ami végül ahhoz vezetett, hogy már a Milan első idényének téli szünetében távozott a klubtól.

Néhány izgalmas fordulat után, a 2013-as szezon kezdetén egy frissen feljutott kiscsapat, a Sassuolo színeiben találta magát. Az idény előtti nyári orvosi vizsgálatok során azonban aggasztó hírek érkeztek: hererákot diagnosztizáltak nála. Azonnal megműtötték, és hihetetlenül gyorsan felépült, így már az őszi szezonban részt vehetett 13 mérkőzésen. A látszólagos gyógyulás azonban nem hozott magával tiszta és józan életet. Nem sokkal később doppingvizsgálaton buktatott le. Kétségbeesetten állította, hogy soha nem használt illegális szereket, és végül kiderült, hogy igazat mondott. Az eltérő hormonszintjeit nem a dopping, hanem a szervezetében visszatérően megjelent rák okozta. Így talán éppen a doppingvizsgálat volt az, ami megmentette az életét.

2014 elején hónapokig tartó kemoterápiás kezelést kapott. Ám a szokványos értelemben még így sem lett teljesen tisztában a helyzettel. Reggelente bekötötték az infúziót, majd délután pihent egy kicsit. Este viszont máris útnak indult, hogy bulizzon és szórakozzon, gyakran egészen reggelig. Ezt a történetet ő maga osztotta meg.

Valóban úgy mesélte, hogy álmaiban egy különös, szinte szent pillanatot élt meg, ahol az apja, aki már két éve távozott az élők sorából, egyfajta felemelkedett lényként materializálódott. Az ébredés utáni reggelen így fogalmazott:

Acerbi élete egyetlen éjszaka során gyökeres fordulatot vett: megtalálta a hitet és profivá vált, miközben búcsút intett az alkoholfogyasztásnak. Ezt követően minden eddiginél jobban odafigyelt a pihenésre és az egészséges táplálkozásra. Számos közösségi kezdeményezésben aktívan részt vett, és a beteg gyermekek elkötelezett támogatója lett. Egy különösen emlékezetes kapcsolat révén, amely egy rákban elhunyt kisfiúval alakult ki, Acerbi bátorságát és eltökéltségét e gyermek emléke inspirálta. Ekkor vette fel az "Oroszlán" becenevet, és több oroszlán tetoválást is magára varratott, hogy ezzel is tisztelegjen a kisfiú előtt és annak bátorsága előtt.

Innét kezdve valóban beindult a karrierje. A Laziohoz szerződött, majd három év elteltével az Interhez igazolt. Válogatott játékosként 2021-ben, 33 évesen Európa-bajnoki címet nyert, és emlékezetes módon ő adta a gólpasszt a továbbjutást érő találathoz a legjobb 16 között. 34 évesen csatlakozott az Interhez, éppen akkor, amikor a klub új fénykorába lépett: olasz bajnoki címet nyertek, és bejutottak a Bajnokok Ligája döntőjébe. A 35 éves Acerbi hiába állította meg a kortárs foci egyik legjobb fizikumú játékosát, Erling Haalandot, az Inter végül 1-0-s vereséget szenvedett el. A korábbi bulikirály, aki a halál torkából tért vissza, most újra megpróbálhatja.