"Az én lábaim is reszketnek."
Thomas Müller utolsó alkalommal lép pályára a Bundesligában a Bayern színeiben, és ez az esemény nem csupán a futballrajongók számára jelentős mérföldkő. Az ikonikus támadó nyíltan osztotta meg érzéseit a rá nehezedő nyomásról, a benne munkáló félelmekről, valamint arról, hogy milyen irányba tart az élete a labdarúgás után. Müller szavain keresztül betekintést nyerhetünk a sportág mögötti emberi oldalba, amely a sikerek és a kihívások mellett mindig is jelen volt.
Thomas Müller, a német labdarúgás ikonikusa és a Bayern München örök bohém zsenije, május 17-én utolsó alkalommal lép pályára a Bundesliga küzdelmeiben. A rekordbajnok színeiben eltöltött időszaka alatt 13 bajnoki címet szerzett, és most búcsút int annak a klubnak, ahol a neve már legendává vált.
A 35 éves német válogatott klasszis a Sky Sportnak adott interjújában megosztotta, mit jelent számára a nyomás, és hogy a külvilág által észlelt nyugodtság mögött valójában emberi félelmek és remegések is húzódnak meg.
"Mindig is élveztem, amikor másoknak kihívásokkal teli szituációkkal kell szembenézniük. De nekem sem egyszerű a dolgom. A büntetőrúgás nem éppen olyan könnyű döntés, mint amikor az eper és a vaníliafagyi között kell választanom" - mondta mosolyogva.
"Én is remegek. Ugyanúgy ember vagyok, mint bárki más
- De mindig is képes voltam uralni az érzelmeimet, és ez az egyik legnagyobb erősségem.
Müller nemcsak a múltba tekint, hanem már a következő lépésen is gondolkodik. Bár hivatalos megállapodás még nincs, az Egyesült Államok, az MLS felé kacsintgat:
"Természetesen érdeklődöm Amerikában is. Még nincs konkrétum, de vannak ötleteim" - nyilatkozta.
"Nem tartozom azok közé, akik csak egyetlen irányban képesek gondolkodni. Szándékosan nyitott vagyok a világra. Miután befejeztem a játékot, szeretném felfedezni, mi az, ami még hiányzik az életem mozaikjából."
Mielőtt új kalandba kezdene, Müller még a Klubvilágbajnokságon is pályára léphet a Bayernnél - így a végső búcsú akár egy utolsó trófeával is kiegészülhet.
Müller sosem volt a leggyorsabb, és technikai zseniként sem emlegethettük, de mindig ott termett, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Kacagva emlékezett vissza korábbi társára, Bastian Schweinsteigerre, aki rendszeresen viccelődött Müller "nem éppen sportos" alkatán - de a pályán végül mindig ő állt a reflektorfényben.
"Köszönjük, Thomas!" - Így búcsúzott a Bayern Müller hűséges szolgálatától.
