"Az elhunyt jósága szenvedett" – a Radnóti Színház feldolgozásában a harangok csendben maradnak, eltérően Lars von Trier filmjének feszültségétől.
Lars von Trier dán rendező filmklasszikusa, a Hullámtörés színpadi adaptációjában Isten teremtő akaratát és romboló erejét a boldogság és a vezeklés időtlen passiójátékaként mutatta be a Radnóti Miklós Színház.
"Hol marad a harangzúgás? Hiszen senki sem örül? Itt nincsenek harangok?" - faggatja a férfi, akinek talán ez a legboldogabb napja. A tiszteletes felemeli tekintetét a toronyra, amelyről jól tudja, hogy régóta üresen áll, majd így válaszol: "Itt, az Úr imádatához nem szükséges harangok zúgása. Ez a hely valahol a világ végén helyezkedik el, de ugyanakkor a középpontja is lehet, egy kis sziget, ahol az Úr akaratának megfelelően él néhány elkötelezett ember."
A Radnóti Miklós Színház bemutatója a közel 30 éve született Hullámtörés adaptációja. A film rendezője, Lars von Trier saját normái szerint cselekvő alkotóként e világon rejtve létező túlvilági történetet mutat meg, mocsárra épült lakóföldet, amit a permetező esőtől magához vett a szárazság, dermesztő magányt, amihez az elvárásokat, a normákat, a szabályokat mérik. Von Trier konkrét korba, az 1970-es évekbe, és konkrét helyszínre, a legészakibb Skóciába helyezte drámai történetét: az országba, amiről mindenki hallott, de minél északabbra hatol benne, egyre kevesebbet tud róla.
