Az ősök nyomdokain!
Románia 2024-re az Európai Unió legnagyobb, 9,4%-os költségvetési hiányát produkálta, ami miatt az uniós Gazdasági és Pénzügyi Tanács (Ecofin) sürgős intézkedések bevezetését ajánlotta az országnak. 2025 áprilisában Románia államadóssága már elérte a 202 milliárd eurót, és a megszorítások ellenére a helyzet továbbra is romlik.
Ennek következményeként Ilie Bolojan miniszterelnök augusztus 1-jétől drámai megszorító intézkedéseket jelentett be, hangsúlyozva, hogy a lépések elmaradása államcsődöt vagy egy évekig tartó, görög mintájú gazdasági válságot vonhat maga után. Kiemelte, hogy jelenleg minden 100 lejnyi bevétel mellett az állam 132 lejt költ el, ami hosszú távon sem a családok, sem az ország számára nem fenntartható. A megszorító csomagok bevezetésének elmaradása komoly kockázatot jelent az állam pénzügyi stabilitására nézve.
Az intézkedés óriási ellenállást gerjesztett, amely napról napra egyre inkább felerősödik.
Ha még ez sem volna elég, újra erőre kaptak az egyébként soha nem "alvó" szélsőséges nacionalista erők is.
Elég, ha azt említjük, hogy a múlt szombaton Csíkszeredában a Kolozsvári U futballcsapatának román szurkolói egy ház homlokzatáról letépték a magyar és a székely zászlót, majd a nemzeti jelképeket a földre dobva elmenekültek.
Kézdivásárhely fiatal női labdarúgói nemrégiben egy megdöbbentő diszkriminációs eset áldozatai lettek. A múlt héten a román harmadosztályú női bajnokságban a játékvezető fenyegetéssel sújtotta a Kézdivásárhelyi SE játékosait, amikor észlelte, hogy magyarul kommunikálnak a pályán. Ezt a közönség "Vorbiți numai românește!" kiáltása kísérte, ami tovább fokozta a feszültséget. A klub az eset után hivatalos panaszt nyújtott be a Román Labdarúgó-szövetséghez és a megyei szakszövetséghez. Ezen felül a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat is lépett az ügyben, feljelentést téve, és a Diszkriminációellenes Tanácstól várják, hogy a játékvezetővel szemben szigorú intézkedéseket hozzanak.
Tegnap volt a 13 aradi vértanú emléknapja, akiket az 1848-49-es szabadságharc bukása után, 1849. október 6-án végeztek ki, a bécsi forradalom és Theodor von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján.
Haláluk napja a forradalom és a szabadságharc eltiprásának szimbólumává vált.
A szabadságharc és a vértanúk áldozata nem volt hiábavaló. A forradalom előtti állapotok már sosem térhetnek vissza, és bár a harc vége nem a várt győzelmet hozta, a magyar nemzet szívében továbbra is él a szabadság eszméje.
Az utóbbi napokban a Kárpát-medence különböző pontjain számos megemlékezést tartottak az aradi vértanúk tiszteletére. Ezek az események nem csupán a múltra való emlékezésről szóltak, hanem a szónokok az elődök rendkívüli jellemére, kitartására és szabadságszeretetére irányították a figyelmet. A céljuk az volt, hogy a fiatal generációk számára mintául állítsák őket, inspirálva ezzel a jövő harcosait, hogy merjenek kiállni értékeikért és álmaikért.
Ezt az értéket örököltük őseinktől.
Ám vannak, akik - minden jel és több évtizedes tapasztalat szerint - egészen mást, a szélsőséges nacionalizmust, a sovinizmust tanulták meg az elődeiktől.
