A regölés, ez a különleges magyar néphagyomány, a népi kultúra színes és varázslatos világába kalauzol bennünket. Ez a szokás nem csupán egyes népek ének- és mondanivalóját hordozza, hanem egyfajta közösségi élményt is teremt, ahol a mesék, legendák és hi
A regölés a téli ünnepkör egyik legarchaikusabb népszokása. "A regölés a télközépi szerencsekívánó köszöntés Kelet-Európában - mindenütt ismert szokásának magyar változata" írja DÖMÖTÖR Tekla a népszokásról. Természetvarázslás jellegű, köszöntő népszokás, mely leginkább a Dunántúlon fordult elő. A szokás résztvevői a regösök, akik karácsony másnapjától Vízkeresztig, azaz január 6-ig járták a falut. A legénycsoportok házról házra járva regöltek, főleg lányos házakhoz tértek be, és a regölésért jutalmat kaptak. Jellegzetes hangszereik a láncos bot és a köcsögduda voltak.
A regösének varázslatos dallamai a táltosok titokzatos világában gyökereznek. Az ének felépítése magában foglalja a beköszönést, a jókívánságok kifejezését, amelyek az egészség és bőség áldását kérik, valamint misztikus jeleneteket, mint például a csodaszarvas vagy Szent István megidézése. Ezt követi az összeregölés, ahol a házban élő fiatal lány és egy legény nevét egy-egy énekben összepárosítják, ezzel szőve a közösség szövetét. Az adománykérés sem maradhat el, hiszen a hagyomány része. Minden versszak között pedig zeng a refrén: "Haj regö rejtem regö-rejtem", mint egy varázsigés hívószó, amely összeköti a múltat a jelennel.
A regösénekek világában a termékenységvarázsló rész kulcsszerepet játszik: itt a regösök a gazdát, feleségét és az egész háztartást bőséggel és gyarapodással áldják meg a következő évre. Ezen kívül egy párosító szakasz is megtalálható, ahol a legényt és leányt egyesítik. Mindezeket megelőzheti egy epikus bevezetés, amelyben az énekesek első személyben mesélnek el egy hosszú és fáradságos utazást. Kiemelik, hogy nem rablók, hanem Isten küldöttei, és gyakran említenek természetfölötti látogatókat is, akik kísérik őket e misztikus úton.
Eredete valószínűleg egészen a magyar őstörténetig nyúlik vissza. A regölés és a regösének kérdése a mai napig foglalkoztatja a kutatókat, mivel a szokásban és a szokáshoz kapcsolódó énekben a magyar honfoglalás korszakát megelőző időkbe visszanyúló zenei eredet, és a téli napforduló megünneplésének pogány nyomai fedezhetők fel. Ezeknek köszönhetően, valamint a csodaszarvas motívum, a refrén és a dallam sajátosságai alapján a regölés olyan archaikus rítuséneknek tekinthető (néprajzi, nyelvészeti, történészi kutatások eredményei alapján) amely az ősmagyar sámánénekkel is összefügghet. A regös, mint énekmondó a nyelvészek és őstörténészek véleménye szerint a régi magyarok (honfoglalás kori, az az utáni egy-két száz év, illetve az az előtti idők magyarjai, a magyarok ősei) sámánjainak, varázslóinak, ráéneklőinek egyik elnevezése lehetett.
A regös (énekmondó) kifejezés története gazdag és sokrétű, a nyelvészek és őstörténészek szerint az ősi magyarok varázslóinak egyik elnevezése lehetett. A szócsalád (reges, regös, regel, regöl) eredete azonban vitatott. Egyes nézetek szerint ezek a szavak hangutánzó jellegűek, és a rekeg szóból származnak, utalva a regösök zajongására és nyers, szabad előadásmódjára. Mások azt feltételezik, hogy a reg alapszó a finnugor kori vagy uráli ősnyelvi örökség része, amely a révül kifejezés gyökere is lehet. E magyarázat szerint a szó a sámánok, illetve a magyar táltosok extázisát és átszellemülését is kifejezheti. Sőt, egyes vélemények szerint a regös a magyar sámánt jelölő egyik fontos kifejezés volt, amely a középkori hagyományokban és a népi kultúrában is jelentős szerepet játszott.
1552-ben Heltai Gáspár „A reszegsegnec es tobzodásnak veszedelmes vóltáról valo Dialogus” című művében megemlíti a regelést, amely a kor ünnepi szokásainak fontos részét képezte. „A mi Urunk Jézus Krisztus születése után következő időszakban az ördög ünnepe, a regélő hét” kifejezéssel utal arra a különleges időszakra, amikor a mulatozás és a bőséges italozás dominált. „A sok duska italnak, a sok regélésnek nincsen semmi vége” – írja, ezzel érzékeltetve a mértéktelenség veszélyeit. A regelőhét, amelyet Heltai említ, a XVI-XVII. századi kalendáriumokban is feltűnik, ahol a vízkereszt utáni első hétfőt nevezték regelőhétfőnek, jelezve e hagyomány mély gyökereit a korabeli kultúrában.
A regölés különleges világát egy elbűvölő rajzfilm eleveníti meg, amelyet Hegyi Füstös László (1950-1997) rendezett. Ez a film a több évszázados hagyományt öleli fel, bemutatva a regösök különleges szerepét, akik házról házra járva kántálják a régi ráolvasásokat, ezzel hozva bőséget és jó szerencsét a családok életébe. A mese varázslatos atmoszférája és a regölés szertartásos szépsége egy új dimenziót ad a népi kultúra ezen értékes elemének.
