A Cambridge-i Egyetem tudósai új, izgalmas kutatásokat folytatnak, amelyek során az "eddigi legerősebb bizonyítékot" keresik a földön kívüli élet létezésére. A felfedezéseik potenciálisan átformálhatják a világegyetemről alkotott elképzeléseinket. | ma7.s

Az "eddigi legerősebb bizonyítékot" találták a Cambridge-i Egyetem kutatói a földönkívüli élet létezésére a Földtől 124 fényévre található K2-18b exobolygó tanulmányozása során - derült ki a kutatást vezető intézet beszámolójából.
A legfrissebb tájékoztatások szerint a bolygó atmoszférájának vizsgálata során a kutatók, a James Webb űrteleszkóp segítségével, olyan vegyi anyagok nyomaira bukkantak, melyeket a Földön egyszerű organizmusok, például tengeri fitoplanktonok és baktériumok termelnek. Nikku Madhusudhan, az egyetem csillagászati intézetének vezetője a BBC-nek adott interjújában kifejtette, hogy ha sikerülne bizonyítani az élet létezését a K2-18b bolygón, az alapvetően megváltoztatná a galaxisban az élet gyakoriságáról alkotott elképzeléseinket. Madhusudhan hozzátette, hogy ha a feltételezés, miszerint élet létezik ott, valóban igaznak bizonyul - ami két éven belül kiderülhet -, akkor lehetséges, hogy ezen a bolygón az életformák sokfélesége rendkívül gazdag.
A csillagászok a közeljövőben további kutatásokat terveznek annak érdekében, hogy kiderítsék, vajon a dimetil-szulfid (DMS) és a dimetil-diszulfid (DMDS) nevű vegyületek keletkezhetnek-e nem biológiai folyamatok révén olyan mértékben, mint amilyet egy exobolygón észleltek. Madhusudhan azonban hangsúlyozta, hogy az ezen anyagok koncentrációja az exobolygó légkörében több ezer alkalommal meghaladja a Föld légkörében tapasztalható értékeket.
Az exobolygó tömege 8,6-szorosa a Földének, míg átmérője 2,6-szor nagyobb. A megfigyelések olyan statisztikai jelentőséget értek el, amely alapján megállapítható, hogy csupán 0,3% az esélye annak, hogy az észlelések véletlenszerűen jöttek létre. Ahhoz, hogy ezt az észlelést tudományos felfedezésként elismerjék, a megfigyelési adatoknak át kell lépniük egy szigorúbb határt, amely alatt a véletlenszerűség valószínűsége mindössze 0,00006% marad.