Kedves Kollégák és Barátok! Ma egy különleges alkalomra gyűltünk össze, hogy köszöntsük mindazokat a gyógyszerészeket, akik 30 évvel ezelőtt kezdtek el pályafutásukra lépni. Ez a három évtized tele volt kihívásokkal, tanulmányokkal, fejlődéssel és renget

Isten hozta Önöket az alma mater vonzásában, ahol magam is vendég vagyok! Miután felkérésre elvállaltam, hogy 30 éves találkozójukon* köszöntsem az 1995-ös évjárat végzőseit - hajdani tanítványaimat -, átgondoltam, hogy milyen nehéz vállalkozás manapság egy normális ünnepi szöveget kigondolni és elmondani. Hogy:

Az emlékezés egy különös dolog, mint egy régi fénykép, amelyen az idő játszadozik. A múlt nem csupán egy elérhetetlen táj, hanem egy szövevényes háló, amely összekapcsol minket a tapasztalatainkkal. Minden pillanat, ami valaha volt, formálja a jelenünket – nem azért, hogy nosztalgiával tekintsünk vissza, hanem hogy meglássuk, honnan indultunk. Az új világ folyamatosan változik, és bár az emlékek nem mindig idéznek fel kellemes érzéseket, tanítanak minket arra, hogy értékeljük a mostani pillanatokat. Az élet nem a múlt dicsőítése, hanem a jelen kihívásainak és örömeinek felfedezése.

- szívhez, de nem zsebkendőhöz szóló legyen;

"Ugye, megérte? Milyen csodás is ez a szakmai világ! Tele lehetőségekkel és inspiráló kihívásokkal, amelyek folyamatosan fejlődésre ösztönöznek. Minden egyes lépés egy új élmény, és a siker íze mindig édesebb, ha tudjuk, hogy mennyi munka és szenvedély rejlik mögötte."

A jövő fényei ragyognak előttünk, tele izgalmas lehetőségekkel és új kihívásokkal. A szakmánk nem csupán egy karrier, hanem egy folyamatosan fejlődő utazás, amely lehetőséget ad arra, hogy felfedezzük rejtett tehetségeinket és kibővítsük látókörünket. Az innováció és a kreativitás határtalansága inspirál minket, hogy új megoldásokat keressünk a világ problémáira. A jövő tele van ígéretekkel, és mi vagyunk azok, akik alakítják azt. A technológiai fejlődés, a fenntarthatóság iránti elköteleződés és a társadalmi változások mind-mind új utakat nyitnak meg előttünk. Minden nap egy új lehetőség, hogy tanuljunk, fejlődjünk és hozzájáruljunk egy szebb holnaphoz. A szakmánk nagyszerű távlatai nemcsak a saját karrierünket formálják, hanem a közösségünkre és a jövő generációira is hatással vannak. Hisszük, hogy a reményteljes jövő kulcsa a tudásban, az együttműködésben és a bátorságban rejlik. Merjünk álmodni nagyot, és lépjünk bátran az ismeretlenbe, hiszen csak így érhetjük el a legszebb céljainkat. Az előttünk álló lehetőségek végtelenek, és most van itt az idő, hogy kihasználjuk őket!

A gyógyszerész a társadalom egyik alapköve, akit a közösség nem csupán tisztel, hanem mint a gyógyszerek egyedüli szakértőjét is elismer. Az emberek bíznak benne, hiszen tudása és szakmai tapasztalata révén képes irányt mutatni a gyógyulás útján. Schulék Elemér elve szerint a gyógyszerész nem csupán receptet ad, hanem a gyógyszerek világában valódi támaszt nyújt, segítve ezzel a pácienseket a helyes döntések meghozatalában. A gyógyszerész tehát nem csupán egy szakma képviselője, hanem a társadalom egészségének őrzője is.

És akkor vegyük sorra:

1991 - a kezdetek hajnalán. Az örömteli felvételi siker, amely nem csupán Önöknek, hanem a marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Kar történetének is egy nevezetes mérföldköve. Öt évnyi hallgatás és elnyomás után végre újraéledt a tudományos élet, és a cinkosság itt nem más, mint a hatalom kényszerű hallgatása. Ez az új kezdet egyben újjászületést is jelentett: szerény alapokon, de a tudományos fejlődés fénye ragyogott a hallgatás évei alatt. Önök részesei lehettek a romok közötti újjáépítésnek, új tantárgyak születésének, és a tudás új dimenzióinak kibontakozásának.

1995 - a beteljesülés pillanata. Végre kezükben tartották a diplomát, amelyért annyit fáradoztak. A Kar történetében ők alkották a 41. gyógyszerész-generációt, és ami különös, éppen 41-en voltak! Érdemes megemlíteni, hogy eddig összesen 70 generáció végzett a sok kihívást megélt Karunkon (1948-2024). Azóta az eskütétel szentesíti a gyógyszerészavatást, így hivatalosan is belépnek a szakma világába.

Hogyan tovább? Míg a 39. generációval bezárólag kihelyezési rendszer és állami működtetésű gyógyszertárak voltak, addig helyzetükben már saját maguk keresték a lehetőségeket: az 1992 utáni privatizáció által beindult magángyógyszertárban, még állami tulajdonú gyógyszertárban, vagy lassanként a már helyileg is formálódó gyógyszergyártásban. És idővel akár saját vállalkozást alapíthattak. Mindez már önmagában hordozta nemcsak a tanultak, hanem a saját képességeik további mozgósítását, átélni a kockázat és a konkurencia csapdáit, kihívásait.

A család mindig is a felelősség szimbóluma volt, ugyanakkor szilárd alapot is nyújtott. A gyerekek számára az iskolarendszer kihívásainak és nehézségeinek megélése elkerülhetetlen, ezért fontos, hogy tudatosan irányítsuk az utódok életét, segítve őket a helyes úton való haladásban.

A szakmai világ és a szakma kreatív dimenziója drámai átalakuláson ment keresztül. Pesszimista nézőpontból akár káoszról is beszélhetnénk. A gyógyszerek széles választéka mellett megjelenik egy végtelen vitamin- és ásványi anyag alapú termékáradat, étrend-kiegészítők, valamint gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékek sokasága. A gyógyszer mára a legkeresettebb kereskedelmi termékké vált! De vajon ez valóban jót tesz nekünk? Mennyire felelősségteljesek a döntéshozók a háttérben? Mi történik, amikor a páciens a reklámok hatására kezd el oktatni egy gyógyszerészt? Megvan-e a kellő tisztelet a gyógyszerészek alapvető és felelősségteljes munkája iránt? Valóban dominálnak a gyógyszerészek a gyógyszerforgalmazás területén? Szükséges-e ennyi képzőhely az országban, vagy ez már a szakma felhígulását jelenti? Nem válik-e a szakmai képzés feleslegessé, ha a jövő gyógyszerészei csupán egyszerű eladókká válnak? Úgy érzem, hogy a szakmával kapcsolatos kérdések szinte végtelenek, és sok közülük megválaszolatlan marad, különösen a jövő perspektívájából tekintve.

A jövő a felfedezés és az innováció világában rejlik. Milyen irányokba érdemes elmozdulnia egy gyógyszerésznek, és miként válhat a gyógyszertár a holnap központjává? Hogyan biztosítható, hogy a vállalkozás ne csupán fennmaradjon, hanem virágozzon, és a szakmai sikerélmények is folyamatosan érkezzenek?

Az élethosszig tartó tanulás nem egy újkeletű koncepció. A valóban értékes szakemberek számára elengedhetetlen, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjék a szakmájuk legfrissebb fejleményeit. Különösen igaz ez a digitális világra, amely nem csupán eszköz, hanem komoly támogatást nyújt a fejlődéshez. Ugyanakkor, mint minden jó dolog, ez is kihívások elé állít minket. A világháló hatalmas mennyiségű információt zúdít ránk, sok esetben zűrzavart okozva, mintha a környezetünket elárasztó szennyezés lenne. Azoknak, akik mások gyógyulásáért felelnek, különösen körültekintőnek és ébernek kell lenniük. A "tanácsadó" címke alatt rengeteg különböző személy létezik, és a tapasztalatlan emberek könnyen megtéveszthetik a hiszékeny és sebezhető egyéneket. Az igazi szakértelem abban rejlik, hogy képesek vagyunk a minőségi tudást kiszűrni a zajból, és valóban hasznos, megbízható tanácsokat adni.

Meggyőződésem, hogy mindenki szembesült már ezekkel a kihívásokkal, és bátran megállják a helyüket a nehézségek tengerében. Az életünk különleges, és ezzel együtt egészségünk is az. Ez a legfőbb kincs, amit birtokolunk. Ésszerű vágyunk, hogy megőrizzük és fejlesszük ezt a kincset.

Ennek egyik fontos alapembere volt és marad a gyógyszerész. Higgyünk benne, hogy letisztul az ár, és lesz jövője szép hivatásunknak.

Kívánom, hogy az utad tele legyen újabb sikerekkel, erővel, egészséggel, boldogsággal és számtalan elégtétellel!

Kegyelettel adózzunk mindazok emlékének, akik áldozatos, úttörő munkájukkal megalapozták és mindenkoron lehetővé tették a Gyógyszerészeti Kar működését!

Kívánjuk egykori iskolánknak, most, amikor Egyetemünk 80. jubileumát és a marosvásárhelyi magyar nyelvű gyógyszerészképzés 77. évfordulóját ünnepeljük, hogy a klasszikus diákdal szellemében mondhassuk: Éljen az Akadémia!

ny. tanszékvezető egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem - Budapest díszdoktora

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatán 1995-ben diplomát szerzett gyógyszerészek: