**6 különleges érdekesség Auguszt Józsefről, a 150 éve született cukrászlegendáról** 1. **A mesterség kezdetei**: Auguszt József 1873-ban született Budapesten, és már fiatalon a cukrászat iránti szenvedélye vezette, amely életét végig kísérte. Művészi te

1875. február 27-én látta meg a napvilágot Auguszt E. József, aki a híres cukrászdinasztia ötödik generációs tagjaként vált ismertté. Az ő irányítása alatt az Auguszt cukrászda Budapest egyik legkiemelkedőbb helyévé nőtte ki magát, ahol a minőségi sütemények, torták és édességek mellett a vendégek iránti elkötelezett szeretet is középpontba került. A legendás cukrászcsalád hagyományai és értékei ma is élnek, és Auguszt E. József emlékét mély tisztelettel őrizzük.

Auguszt E. József már gyermekkorában tragikus veszteségként élte meg édesapja, a dinasztiaalapító Auguszt Elek eltűnését. Elek 1870-ben megalapította a család első cukrászdáját egy tabáni házban, a mai Dózsa György tér közelében. Özvegye, Strebek Erzsébet, aki szintén cukrászcsaládból származott, vállalta, hogy megőrzi férje örökségét és továbbviszi a családi vállalkozást a következő generáció számára. Kitartó munkájának köszönhetően Auguszt E. József, aki később Párizsban és Londonban szerzett szakmai tapasztalatot, visszatérhetett édesapja egykori boltjába. Ezt a hagyományt ő is továbbadta fiának, Auguszt Elemérnek, aki 1931-től apjával együtt dolgozott. Azóta a család férfi tagjai általában közösen irányítják a cukrászdákat, és most már az ötödik Auguszt-generáció is készül a munkába állásra.

Korán érdeklődni kezdett a művészetek iránt, szobrász szeretett volna lenni. Katonaként parancsnokáról készített mellplasztikát, kétlovas szobor formájában pedig azt a történetet örökítette meg, amelyben Szent László királyunk megment egy leányt a kunoktól. Ezzel az alkotásával díjat is nyert az Ezredéves Országos Kiállításon 1896-ban.

Bár művészként nem vált ismertté, Auguszt E. József pályája csúcsán édességei között nem egy igazán lenyűgöző, szoborszerű remekművet találhattunk. A parfétortákat ónozott bádogedényekben szállította, melyeket egy nagyobb fából készült tárolóba helyezett. A két edény közötti részt sós jéggel töltötte ki, így biztosítva, hogy jeges csodái a legfrissebb állapotban érkezzenek meg a vendégekhez. Ezüst tálcát és megfelelő evőeszközöket is igénybe lehetett venni az édes finomságok élvezetére. Különféle formák készültek a parfétorták és a fagylalt megalkotásához, s a cukrász keze alatt színes cukorból készült, tyúkot formázó kosár, virágkosár és gyümölcstál született meg édes, jéghideg változatban. Az alkotásokat előzetesen viaszból is megformázták, így a megrendelések során elkerülhetőek voltak a félreértések.

Bár a kekszek kedveltek voltak a korszakban, nagyobb tételben csak külföldi gyárakban készítették ezeket, így legtöbben csak hónapokkal előbb sütött, kevésbé jó minőségű termékekhez jutottak hozzá. Ezen kívül csak kisipari körülmények között készült finom, de jóval borsosabb árú teasütemény. Auguszt E. József volt az első, aki (1900-ban) megszervezte a specialitás nagyobb tételben való gyártását, ami így szélesebb közönséghez jutott el jó minőségben. Híres volt bonbonjairól, drazséiról is, inaskorától vezetett receptkönyvében pedig olyan izgalmas desszertek szerepeltek, mint például az Auguszt-torta, amit ő alkotott meg.

A tapasztalt Auguszt E. József minden tőle telhetőt megtett, hogy vendégei számára felejthetetlen élményeket nyújtson. Amikor megnyitották Krisztina tér 3. szám alatt található cukrászdájukat, sokan azt gondolták, hogy egy elegáns, Gerbeaud-hoz hasonló hely csupán a dinamikusan fejlődő, nagyvárosi Pesten lehet vonzó. Auguszték azonban rácáfoltak a kétkedőkre, hiszen a cukrászdájuk olyan lenyűgöző volt, hogy még a pesti ínycsiklandó desszertek kedvelői is átkeltek a Dunán, hogy megkóstolják különlegességeiket.

Ez az üzlet volt Auguszt E. József életművének egyik csúcsa, ahol az ízletes desszertek, csokoládék mellett a környezet minden apró részletére is figyelmet fordított. Zsolnay és Hüttl porcelánokban érkeztek a finomságok, és sokan csodálták a velencei üvegcsillárokat is, a cukrászdában ugyanis az akkor még ritkának számító villanyvilágítás vonta fényárba a pazarul berendezett termeket. A családnak a 20. század elején több elegáns üzlete volt, amelyek közül kiemelkedett a budai hegyekben található Auguszt-Pavillon. Ez annyira népszerű volt, hogy nyaranta rendőri irányításra volt szükség, nehogy összeütközzön a sok ideérkező automobil. Egy másik üzletben Auguszték törzsvendége volt Arany László (Arany János fia), a tabáni boltban Feszty Árpád is szívesen uzsonnázott, Márai pedig mindennap a Krisztina téri cukrászdában reggelizett.

A II. világháború alatt, Budapest ostroma idején, a Krisztina tér 3. szám alatt található varázslatos cukrászda súlyos bombatalálatot szenvedett el. A kár mértékét tovább fokozta, amikor egy lőszereket szállító gépjármű robbant fel közvetlenül az üzlet mellett. A Vár védelmére rendelt katonák pedig lovakat kötöttek a vendégtérbe, amelyek nem sokkal később szétcincálták a bútorokat. A cukrászda szinte teljes egészében megsemmisült, de Auguszt E. József nem adta fel: hatalmas elszántsággal kezdett hozzá az újjáépítéshez, és 1947-re újra megnyitotta az üzlet kapuit.

1948-ban távozott az élők sorából, így már nem kellett szemtanúja legyen annak, hogy 1951-ben államosították az ő büszkeségét, a Krisztina téri cukrászdát, miközben a családját kitelepítették. Azonban a történetnek ezzel még koránt sincs vége, hiszen az évtizedek során felhalmozott tudás, amely generációról generációra öröklődött, nem tűnhetett el nyomtalanul. Ma az Auguszt család újra több helyszínen jelen van Budapest szívében, míg a régi Krisztina téri cukrászda helyén a Déryné varázsolja el a látogatókat.