35 éves, és minden idők egyik legkevésbé megbecsült pókos filmje, amely valójában nem is a pókokról szól.

Az Arachnophobia - Pókiszony nem csupán a nyolclábú lények iránti rettegés megjelenítése, hanem egy sötét, mégis lenyűgöző költemény a modern városi lét kihívásairól és ellentmondásairól.

Ha megvizsgáljuk a történelem során leggyakoribb fóbiákat, akkor olyan meglepő jelenségekkel találkozunk, mint a vonatok, kígyók és bohócok iránti félelem. De figyelembe kell venni, hogy a lista nem áll meg itt; olyan furcsa félelmek is szerepelnek rajta, mint a kajakok, lyukak és a négyes szám – igen, ezektől is sokan rettegnek. És természetesen ne feledkezzünk meg a pókokról sem, hiszen az arachnophobia a leggyakoribb félelmek közé tartozik. Érdekesség, hogy bár ez a téma sokakat foglalkoztat, viszonylag kevés figyelemre méltó film készült róla. Az egyik legismertebb, az Arachnophobia - Pókiszony, idén július 18-án ünnepelte 35. születésnapját.

Annál is inkább, hogy Frank Marshall rendezése már a címével is egyértelműen előrevetíti a várható eseményeket, a film valójában nem csupán a pókoktól való rettegésről szól. Sokkal inkább a kisvárosi, zárt közösségek dinamikáját és a pletykák gyors terjedését állítja középpontba, ahol a szóbeszéd éppúgy elérheti a lakosokat, mint egy hirtelen megjelenő pókinvázió. Marshall, aki inkább producerként ismert, nem sok rendezést tudhat maga mögött; legismertebb munkája a 1993-as Életben maradtak, amelyben egy uruguayi rögbicsapat repülőgép-balesetének tragikus és inspiráló története elevenedik meg, bemutatva, hogyan küzdenek a túlélésért a hóval borított tájban. Ezzel szemben az 1990-es Arachnophobia, amely egyben a rendezői debütálása is, teljesen más irányt képvisel. Első pillantásra egy tipikus kisvárosi horrorfilmnek tűnik, amelyben az emberek egy elszabadult, szinte legyőzhetetlen lény terrorjával néznek szembe – sőt, a küzdelem végül az életükbe is kerülhet. A műfaj lényege, hogy bemutassa:

A bizonyítékot ezúttal egy Dél-Amerika esőerdeiből véletlen importált új pókfaj szállítja.

A történet középpontjában egy kaliforniai kisvárosba érkező új doki (aki ráadásul retteg a pókoktól) és családja áll: Jeff Daniels remek doktor Ross szerepében, ám Molly (Harley Jane Kozak) eléggé a háttérbe szorul, a gyerekek meg tényleg csak azért vannak, hogy aggódni lehessen értük. Az Arachnophobia amúgy is felsorakoztatja a műfaj minden kliséjét:

Marshall mindezt egy csipetnyi iróniával fűszerezi, és egy igazi műfajparódiát kreál belőle. Ez nem jelenti azt, hogy a pókok ne lennének félelmetesek – sőt, még a mai kor szemével is bőven képesek ránk hozni a frászt. Ennek egyik oka a folyamatos váltakozás a közeli felvételek és a baljós árnyak között, ami a feszültséget csak fokozza. Ráadásul sosem tudhatjuk előre, ki lesz a következő áldozat: a cselekmény folyamán számos olyan szituációt teremt, ahol a szereplők közelében egy pók ólálkodik, és bármikor lecsaphat (emlékezetes például a zuhanyzó-jelenet, ahol a csupasz mellek között mászik a nyolclábú). A stáb különösen ügyelt arra, hogy – ahogy a mondás tartja – a forgatás során egyetlen állat se szenvedjen kárt, és ez alól a pókok sem képeztek kivételt.

Abban a jelenetben, amikor a helyi kártevőirtó, Delbert McClintock (John Goodman) először rovarirtóval fúj egy példányra, majd amikor ez nem hoz eredményt, rálép a pókra, a készítők ügyesen váltogatták a műpókot és a valódit, plusz bevetettek egy kis trükköt is. A színész a műanyag pókra fújt, míg a rálépés pillanatában egy különösen kivájt talpú csizmát viselt, amely alatt elrejtették a kis műlényt. Ez a kreatív megoldás hozzájárult ahhoz, hogy a jelenet hiteles és szórakoztató legyen.

Egyre több, nyolcvanas-kilencvenes évekbeli klasszikushoz készül mostanság folytatás: a Beetlejuice második részét nemrég láthattuk, most mutatták be a Tudom, mit tettél tavaly nyáron folytatását, nyakunkon az új Csupasz pisztoly, az Átkozott boszorkákhoz pedig jövőre érkezik a második rész - csak hogy pár példát hozzak. Az Arachnophobia kapcsán már 2018-ban felröppent a hír, hogy remake-et terveznek: akkor annyit lehetett tudni, hogy Steven Spielbergnek - aki a 1990-es verzió egyik executive producere volt - és James Wannak (Fűrész-filmek, Démonok között-filmek) is köze lesz hozzá. Aztán teltek az évek, nem történt semmi, nemrég pedig jött a rossz hír, amit maga a kiszemelt rendező, Christopher Landon jelentett be. Landon filmográfiájában olyan alkotások szerepelnek, mint a Boldog halálnapot! (2017) és annak 2019-es második része, a Freaky (2020), idén pedig a Gyilkos randit láthattuk tőle. Szóval valószínűleg jó kezekben lett volna a remake, de nagyon úgy fest, hogy végül nem lesz belőle semmi.

Landon a TheWrapnak adott interjúban beszélt arról, milyen lett volna az új Arachnophobia, és valószínűleg miért nem készülhetett el.

Valami történt, ami miatt a stúdió rendkívül feszültté vált, és a légkör hirtelen kényelmetlenné vált – ekkor váltak el az útjaink. Ők nem voltak hajlandóak engedni, míg én nem tudtam elfogadni olyan módosítást, ami rombolná a film szellemiségét és elárulná annak lényegét.

- mondta Landon, miközben az ötleteit ecsetelte. Az új film cselekménye egy kisváros szívében bontakozik ki, ezúttal a napfényes Nyugat-Texas homokos tájain. A történet középpontjában egy kiélezett polgármester-választás áll: a karizmatikus, ám kegyetlen politikus, aki a város irányításáért harcol, egy bátor női jelölt ellen indul - és ekkor robban be a pókinvázió, ami mindent felforgat. Az eredeti film sem csupán a pókok rémisztő világáról szólt, hiszen a Jennings család nagyvárosi életét hátrahagyva próbálta megtalálni a vidéki idillt, ám végül kénytelenek voltak menekülni, hiszen még a San Francisco-i földrengés is elviselhetőbbnek tűnt, mint egy dühöngő pókcsapat. Azonban a stúdió nem lelkesedett a politikai szálért az új elképzelésben, noha ez a verzió sokkal izgalmasabb és sokkolóbb pillanatokkal kecsegtetett volna a pókok támadásai révén.

Meg még valamit, amit valószínűleg minden rajongó szívesen látott volna.

Az új Arachnophobia egyfajta "legacy sequel" lett volna, mint az idei Tudom, mit tettél tavaly nyáron: egyszerre remake és folytatás, ami újraértelmezi az eredeti filmet, de valamilyen szálon kapcsolódik is hozzá. Ez a kapocs a John Goodman által alakított kártevőirtó lett volna: Landon még azt is kitalálta, hogyan hozzák be a történetbe, ha a színész rábólint. De ezt már sosem tudjuk meg.