A Mars felszínén felfedeztek egy lenyűgöző, 16 ezer kilométeres hosszúságú ősi folyammedret, amely újabb izgalmas nyomokat hagy a bolygó vízkorábbi jelenlétére vonatkozóan. Az ilyen felfedezések nemcsak a Mars geológiai történetéről árulkodnak, hanem a po

Ősi folyóhálózat nyomaira bukkantak a Mars déli felföldjein, ami arra utal, hogy a bolygó valaha jóval nedvesebb volt, mint ahogy azt korábban feltételeztük.

Több mint 16 000 kilométer hosszan kanyargó ősi folyómedrek rejtőznek a vörös bolygó felszínén.

Kutatók felfedeztek mintegy 16 000 kilométernyi, évmilliók során kialakult folyómeder nyomait a Mars déli, kráterekkel zsúfolt felföldjein – számoltak be brit tudósok. A nagy felbontású műholdfelvételek elemzése alapján arra jutottak, hogy a vörös bolygó egykoron valószínűleg jóval vizesebb és csapadékosabb környezettel rendelkezett, mint ahogyan azt korábban gondolták.

A geológiai struktúrákat a NASA Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) és a Mars Global Surveyor űrszondák által készített precíziós felvételeken azonosították. Az így felfedezett ősi vízfolyások között találunk rövidebb szakaszokat, de vannak olyanok is, amelyek több mint 160 kilométert tesznek ki, és összekapcsolódva bonyolult, átláthatatlan hálózatokat képeznek.

Ahol korábban nem is számítottak vízre

"Számos alkalommal bukkantak már víz nyomaira a Marson, de ami most különösen figyelemre méltó, az az, hogy egy olyan területen fedeztünk fel bizonyítékokat, ahol korábban hosszú ideig azt hittük, hogy nem is léteznek erre utaló jelek" - nyilatkozta Adam Losekoot, a brit Open University doktorandusza és a kutatás vezetője.

Losekoot megállapítása szerint a felfedezett folyómedrek kialakulása és fennmaradása kizárólag rendszeres csapadék, legyen az eső vagy hó, következménye lehetett. A szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a Noachis Terra, vagyis "Noé földje" néven ismert ősi marsi táj egykoron csapadékos éghajlattal bírt, ami éles ellentétben áll a korábban elterjedt, száraz geológiai elképzelésekkel.

A Mars egyik legeldugottabb és legrégebbi tája őrzi a múlt titkait.

A Noachis Terra a Mars egyik legrégebbi és legintenzívebben kráterezett területe, amely a bolygó Noachian korszakára emlékeztet, körülbelül 3,7 milliárd évvel ezelőtt. A régi éghajlati modellek alapján ebben az időszakban valószínűleg jelentős csapadék, akár eső, akár hó formájában formálta a tájat. Ennek ellenére a konkrét vízfolyások nyomait sokáig hiába keresték a tudósok.

A NASA nagy felbontású műholdképeinek alapos elemzése révén a kutatók körülbelül 10 millió négyzetkilométeres területet vizsgáltak meg, ami majdnem kétszerese Ausztrália teljes kiterjedésének. A felvételeken megjelentek az úgynevezett fluvialis szinuszos gerincek, más néven inverz csatornák nyomai, amelyek olyan geológiai képződmények, amelyek egykor víz által szállított és lerakott üledékből jöttek létre. Az évek során ezek az üledékek megkeményedtek, és amikor a környező lágyabb kőzetek eróziója következtében eltűntek, a gerincek a felszín fölé emelkedtek, így jól láthatóvá váltak.

Antik árterek, kanyargó kisvízfolyások, repedezett kráterszegélyek.

"Több száz méter széles és átlagosan 3,5 kilométer hosszú gerincszakaszokat fedeztünk fel, de egyesek mérete jóval meghaladja ezt" - nyilatkozta Losekoot. Az MRO által készített felvételen egy teljes folyóhálózat rajzolódik ki: kanyargó mellékágakkal és olyan helyszínekkel, ahol az ősi folyópartok áttörtek, hogy végül egy kráterbe ömljenek. Valószínű, hogy a víz betöltötte a krátert, majd a túlsó oldalon kiáramlott belőle.

A Mars régi vízi birodalma – és a pusztulásának története A vörös bolygó egykoron gazdag vízfolyásokkal és tavakkal büszkélkedett, amelyek zöldellő tájakat és virágzó életformákat tápláltak. A tudósok szerint ez a vízvilág nem csupán a Mars felszínén, hanem a mélyebb rétegeiben is jelen volt, ami arra utal, hogy a bolygó egy élhetőbb korában sokkal barátságosabb környezetet kínált. De mi történt ezzel a lenyűgöző vízi világgal? Ahogy a bolygó légköre hígult és a hőmérséklet csökkent, a víz lassan eltűnt, helyét pedig sivatagok, kráterek és fagyos tájak foglalták el. A hajdani folyók és tavak nyomai ma már csak a felszínen található érdes vonalak és üledékek formájában maradtak fenn. A Mars vízvilágának pusztulása nem csupán a bolygó geológiai történetének egy fejezete, hanem egy figyelmeztetés is a Föld számára. Ahogy a klímaváltozás hatásai egyre nyilvánvalóbbá válnak, a Mars egykori vízivilágának eltűnése arra emlékeztet minket, hogy a természet törékeny egyensúlya mennyire könnyen megbomolhat.

A legfrissebb kutatási eredményeket a Brit Királyi Csillagászati Társaság éves konferenciáján, Durham városában fogják bemutatni. A felfedezés kulcsfontosságú, mivel újabb bizonyítékot nyújt a Mars egykori vizes korszakára vonatkozóan. Ekkoriban a bolygó melegebb klímával büszkélkedhetett, nagy kiterjedésű víztömegek - tengerek, tavak és folyók - formájában. Azonban a Mars fokozatosan kiszáradt, miután mágneses mezeje gyengült, lehetővé téve, hogy a napszél jelentős részét elpusztítsa a bolygó légkörének. Ennek következményeként a víz egy része elillant az űrbe.

Ugyanakkor egyes feltételezések szerint jelentős mennyiségű víz még mindig ott lehet a Mars felszíne alatt. Egy áprilisi tanulmány szerint a bolygó sarki jégsapkáin túl akár egy hatalmas víztartalék is megbújhat mélyen a marsi kéreg alatt - talán még felfedezésre várva.