Gredarien és Culdreth - Sárkányok Világa 

Gredarien és Culdreth

- vasárnap 03 május 2015 - 08:32:52 | Beküldte: unico

Itt a folytatás, melyet a tovább gombra kattintva érhettek el.

II. fejezet 1. rész: Gredarien és Culdreth
Írta: Bencze Dániel

Miután gyermekét megszülte, majd Dagenis segítségével megóvta, akárcsak népét Rägarduréval, Radyria tűzsárkányaival együtt a mágikus kristályok fogságába esett. Bár gyakorta próbált ellenállni, csupán lelkét tudhatta magáénak, testét aligha. Rägardur örök rabszolgájává vált. Noha gyermekét sikerült megmentenie, s népét sem irtották ki a thyragor sárkányvadászok, ám a halálnál sokkal fájdalmasabb és keserűbb sors várt népükre. Rägardur állta szavát, mégis átvert minden tűzsárkányt, kinek békességet s nyugalmat ígért. Fegyverekké, gyilkos, lelketlen szörnyetegekké váltak Thyragor szárnyai alatt; fél éve a nemzet sárkánylovasainak legveszedelmesebb eszközei, kardjai Rägardur zsarnoki hatalmának. Fél éve vitte magával Dagenis a tojást, Radyria gyermekét, de az anyát már nem tudta menteni, se senki mást. Úgy fest, a tűzsárkányokat örökre láncra verték az őket leigázó, sötét bűbájok.
         Mit is jelent Thyragor rabszolgájának lenni? Mennyire kiszolgáltatott az, kit bűbáj béklyóz meg? Mint megannyi sárkány, Culdreth is nagyon jól tudta a választ, s lovasa furcsa módon mélyen együtt érzett vele. A legtöbb sárkánylovas a bűbájos kristályokat használta, hogy sárkányát kordában tartsa, hogy rabszolgasorsát biztosítsa. Culdrethé, Gredarien, ki tisztelte és szerette harcos társát, pompázatos sárkányát, azonban nem cselekedett így, noha titkolta társai elől ezen tettét.         Culdrethtel együtt kénytelen volt belátni: a tűzsárkányok szenvedésének mihamarább véget kell vetni. Ők tudják, ők látták s hallották Radyriát, amint lovasa minden könyörgése ellenére vérét fakasztotta késével, ahogy sikoltva szenved az emberi kegyetlenség rideg pengéjétől.         Kyrgost körbeállták a sárkányok és sárkánylovasok, illetve a thyragor mágusok. Rägardur, ki a rabszolgaság kezdete óta Radyria lovasa, Kyrgos kivégzésére készült, de nem óhajtotta saját kezét legyőzött ellenfelének vérével bemocskolni. Helyette egy sokkalta kíméletlenebb és erőfitogtatásra sokkalta alkalmasabb módszert választott.– Radyria, hozzám! – ordította, s a sárkány a császárhoz lépett gyanútlanul.         Rägardur ekkor kést húzott elő, megragadta Radyria karját, és a penge rövidesen a sárkány alkarjához simult. Egyelőre csak simogatta gyilkos hidegével, de Radyria tudta, mi jön majd. Ijedten szólt lovasához.– Gazdám, kérlek, ne tedd! – könyörögte.– Elég a nyöszörgésből! A véredben fojtom meg, akár tetszik, akár nem! – ordította Rägardur, s a pengét kegyetlenül döfte Radyria alkarjába.         A sort a sárkány további ellenkezését füle mellett elengedve folytatta Radyria mellkasával, hasával és a másik karjával is. Radyriának patakokban folyt a vére, könnyei megeredtek, ajkait fájó sikolyok hagyták el, oly fájdalmasak, oly borzalmasak, hogy még az erősebb lelkületű katonák is megborzongtak hallatán. Radyria vére egy edényben gyűlt össze, s abba, abba fojtotta bele Kyrgost Rägardur kíméletlenül. Radyria több tucat sebből vérzett, de lovasa rá se hederített, meg sem gyógyította, inkább megvárta, míg beforrnak maguktól, mert a sárkány nem hal bele, ily könnyű halált nem adhat neki az ég. A több sebből vérző Radyria szenvedett, fájó zokogást hallatott, de Rägardur csak belerúgott ismét, és azt ordította:– Elhallgass! – majd köpött egyet, s a vérbe fojtott Kyrgos holttestére diadalittasan taposott rá, kardjával pedig felnégyelte azt, hogy hatalmát kegyetlen eszközeivel fitogtassa. Vérszomjas ajkakon zengett a vivát, míg Radyria egyre csak szenvedett és szenvedett.         Gredarien s Culdreth ekkor döntöttek úgy, hogy tenni fognak a sárkányok rabszolgasággal egybekötött szenvedése ellen. A győztes csata után, mint megannyi másik páros, végre hazatérhettek. Gredarien egy kicsiny, névtelen sziget úrnője volt. Ott egy kis faházban lakott csöndesen Culdrethtel.         Kyrgos megölésével a háború voltaképp véget ért, hát Rägardur még aznap hazaküldte katonáit. Ment Gredarien és Culdreth is, hogy végre kipihenhessék a harcok fáradalmait. Éjjel meg is érkeztek a maguk birtokára, pontosabban Gredarienére, hiszen a sárkány nem tarthatta magáénak a földet, még csak emberi bánásmódot sem várhatott el, de Gredarien szívesen megosztotta birtokát Culdrethtel. Bár hálásak voltak, hogy végre lemoshatják magukról a csata verejtékét, majd gyöngéden bújhatnak egymáshoz a jó meleg kandalló előtt, pihentetve fáradt tagjaikat, de nem értették.         Nem értették, hogy érhetett véget egy ily hatalmas háború egyetlen szempillantás alatt egyetlen király halálával. Az awalopi csata mindent eldöntött volna? Syragonia tündöklése ezzel véget is ért volna? Akkor mégis kihez fordulhatnának majd, ha le akarják taszítani Aheidyrt, a sárkánylovasok alávaló vezérét a Zadyria Szerzetesrend – a sárkánylovasok rendjének – láthatatlan trónjáról? Ki lehetne szövetségesük Rägardur s talpnyalói (többek között az említett Aheidyr) ellen most, hogy Rägardurnak immár senki és semmi sem állhat útjába? A császárnak nem maradt méltó ellenfele. Gredarien úgy érezte, terveit teljesen összetörték. Nem adná fel, de már hiába is próbálna kiutat keresni a sárkányok rabszolgaságából, nem lelné meg, így nem, egyedül nem.         Kételyében a sárkánylovas halkan szólt sárkányához. Szíve tele volt aggodalommal, arca félelemtől sápadt.– Nos, drága Culdrethem, úgy fest, Kyrgos nélkül kell boldogulnunk. Még csak...beszélni sem tudtam volna vele – szólt őhozzá halkan, már-már gyászosan.– Lehet, hogy egyébként sem tudtuk volna meggyőzni, hiszen számára csak elpusztítandó ellenfél volt minden thyragor tűzsárkány – felelte Culdreth.– Meglehet, mégis jó lett volna tudni, hogy egyáltalán reménykedni érdemes-e. – Már mindegy.– Igen, de...most...most mihez kezdjünk?– Nem tudom, de én részemről először is jól kipihenném magam – ásított nagyot Culdreth, majd hanyatt vágódott pihe-puha ágyán.         Azt Gredarien maga faragta neki néhány bűbáj segítségével. Éppúgy szerette Culdrethet, mintha saját fia volna. Úgy lehet, a thyragor sárkánylovasok közt egy sem volt, ki így viszonyult volna sárkányához. Mind csak kardhoz meg lándzsához hasonlította, s állandóan ezt vágta Gredarien fejéhez:– A kardot sem simogatod, a karddal sem alszol együtt, a kardot sem ölelgeted…– és egyre csak mondták s mondták a sárkányokat becsmérlő, egyben Gredarien elveit ócsárló szavaikat.          Culdreth lovasa mégis egyre csak bízott sárkányában, egyre csak szerette őt minden tilalom ellenére. Úgy vélte, ez csupán így lehet rendjén sárkány és sárkánylovas közt. Ha így volna, Thyragor nem a félelem s rettegés, hanem büszkeség és gazdagság otthona volna. Együtt dolgozhatna ember és sárkány a nemzetért nem csupán háborúban, de békeidőben is. Sárkányháton szélsebesen utazhatna bárki a városok közt, meggyorsítva ez által a közlekedést, aztán ott van a sárkánytűz. Mi mindenre lehetne használni?! A kérdés talán inkább az, hogy mire nem. A sárkányok tüze könnyen előállítható, és hőfoka még a vas megolvasztásához is elegendő lehet, ugyanakkor elő tudnak állítani főzéshez és sütéshez megfelelő lángokat is. Ha Rägardur időnként hallgatna a józan eszére, Gredarien már régen meggyőzte volna, de a sárkánylovas még csak arra sem tudta rávenni a császárt, hogy amaz előterjessze a fent említett ötleteket egy országgyűlés során. Gredarien így már nem is látta értelmét, hogy a szavazásra bocsátásról vitatkozzon. Az elvakult császárt csak egy dolog győzheti meg: heves ellenállás és véres felkelés, mégis oly fájó e tény. Biztosan nincs más kiút? Egyelőre nem úgy fest, mintha volna.
         Akárhogy is, Gredarien immár túlontúl kimerült s fáradt, hogy önmagával ily felesleges vitát folytasson. Nemsokára ágyba feküdt ő is, némán Culdreth mellé férkőzött, átölelte őt, és lehunyta ott szürke szemeit. Még az éjjel is a szabadon engedett sárkányokról, a nemzetért dolgozó sárkányok és sárkánylovasok párosairól álmodott. Nem fegyvert s háborút vizionált, mint oly sokan Thyragorban, mint azt Aheidyr, a sárkánylovasok vezetője, azaz főpapja, illetve Rägardur tette. Nem, ő egy olyan társadalomról álmodott, hol helyet kap a sárkány is, mint gyors és megbízható munkaerő, illetve harcos, ha arra van szükség.
Kategória   Hírek